Képzeld el - ha tudod -, hogy egyáltalán nincs lelkiismereted, nem érzel bûntudatot és szégyent, tegyél és mondjál bármit is. Képzeld el, hogy nincs semmilyen belsõ korlátozás benned, ami visszatartana attól, hogy bántalmazzad, kihasználjad, felhasználjad, becsapjad vagy akár tönkretegyed az ismeretleneket, a barátaidat és a családtagjaidat. Képzeld el, hogy soha nem érezel szégyent vagy bûntudatot - egyszer sem az életed során - bármilyen szégyenletes, önzõ, lusta, hazug, ártó vagy erkölcstelen dolgot is tegyél. Képzeld el, hogy nem érezel lelkiismeret furdalást - egyszer sem az életed során - akármilyen kárt, szenvedést, fájdalmat, félelmet vagy veszteséget okoztál másoknak. Képzeld el, hogy a felelõsség fogalma ismeretlen számodra, ezt csupán olyan dolognak tekinted, amit alacsonyabb rendû együgyûek vállalnak fel kérdés nélkül. Most add hozzá ehhez a furcsa fantáziához, hogy meg van a képességed ahhoz, hogy elrejtsed mindenki elõl, hogy a pszichéd más, mint az övék. Mivel az emberek túlnyomó többsége abban a tévhitben él, hogy a lelkiismeret és emberség egyetemes dolgok az emberi világban, elrejteni a tényt, hogy neked ilyen nincs nem is nehéz. Nem tart vissza bûntudat vagy a lelkiismeret bármilyen vágyad vagy célod megvalósításától és megszerzésétõl, és nem kell másokkal konfrontálódnod a hidegvérûséged miatt sem.
ÕRÜLETES, FÉLELMETES ÉS VALÓS: az emberi faj 4-6%-a pszichopata.
A pszichopaták azonban nagy általánosságban nem látványos bûncselekeményeket elkövetõk, hanem az õrület egy akut verziójában szenvedõ személyek, akik egész életükön át manipulatív és nehezen bizonyítható módon károkat okoznak az embertársaik egészségében, kapcsolataiban és érdekeiben.
A pszichopata a normalitás álarcát viseli, egy álarcot, ami csupán utánzata a mi arcunknak, érzéseinknek, értékeinknek, szokásainknak.
A pszichopaták nem olyan emberek, mint mi vagyunk. Az egyetlen érzések, amiket valójában és mélyebben tudnak érezni az az irigység, gyûlölet, harag, kapzsiság, õrületes hatalomvágy, és valamiféle kóros versengési késztetés, amitõl úgy érzik mindenki a riválisuk és vad versenyben állnak az embertársaikkal.
Mivel nem képesek szeretetet, szerelmet és empátiát érezni, roppant cinikusan viszonyulnak ezekhez az érzelmekhez és mindenkit, aki ezeket az érzelmeket valójában képes érezni azt rettenetesen utálják és megvetik.
Ám azok, akik közel kerülnek hozzájuk elõbb-utóbb észreveszik, hogy valami nincs rendben velük. Hogy miként? A szavaik sokszor nem egyeznek a cselekedeteikkel. Ezek a kreatúrák olyanok, hogy azt mondják "szeretlek" aztán másnap elhagynak, vagy azt állítják gyászolnak aztán elmennek egy jó kis vidám éjszakai buliba, vagy állítják, hogy megbízhatunk bennük, de már ekkor is azon ügyködnek, hogy miként fosszanak ki, csapjanak be, használjanak fel vagy más módon ártsanak nekünk. Miközben terrorizálják a feleségeiket és gyermekeiket, vagy bûncselekményeket követnek el, a társadalom felé önmagukat, mint tisztességes, törödõ embereket és a közösség tartópillárjait állítják be. Ezek a férfiak és nõk azok, akik fenntartják a tisztességes törvénytisztelõ üzletemberek látszatát, miközben az alkalmazottaikat éhbérért dolgoztatják, sikkasztanak és rombolják a környezetet. Ha az ember jobban megfigyeli õket, akkor az elsõ dolog, amit felfedez bennük az pontosan az, hogy a szavaik nem egyeznek a cselekedeteikkel.
Egy másik dolog, amirõl még felismerhetõk az az, hogy úgy használják az érzelmi szavakat, mint ahogy a színvakok beszélnek azokról a színekrõl, amiket nem is ismernek fel. Sõt mitöbb, mint ahogy a színvak ember soha nem is tudja, hogy színvak ameddig le nem tesztelik, a pszichopata nem tud tudatában lenni a saját érzelmi szegénységének. Szóval tévedés ne essen: nem lehet érzelmileg megbántani õket, mert ilyen nincs nekik! Az érzelmeket csak akkor tettetik, amikor valamit el akarnak érni vele és ilyenkor akár még bûnbánatot is színészkednek. Tudják, hogy az olyan dolgok, mint a bûntudat és bocsánatkérés fontos és hasznos dolgok az emberi világban és szabadon osztogatják ezeket, habár jobbára olyan módon, hogy az áldozatuk bûntudatot érez tõle, de õk maguk bûntudatot nem éreznek és megbocsátást sem várnak, mert nem is érzik magukat felelõsnek a károkért vagy fájdalomért, amit okoztak embertársaiknak.
A kedvenc elfogalatosságuk a tökéletesség és az erkölcsi tisztaság látszatának fenntartása. Sok kozuluk meg templomba is jar.
Megértik a frusztrációt, amit akkor éreznek, ha nem kapják meg, amit akarnak. Ez a vak akaratosságból származó frusztráció számukra a fájdalom, de a fájdalmat, mint úgy nem tudják elõre elképzelni. Egy kísérlet során például fényképeket mutogattak pszichopatáknak, hogy megvizsgálják a reakcióikat. Ezek a fickók ugyanúgy reagáltak egy macska és egy asztal fényképére, mint egy könnyes rettegõ arcra és egy halott fényképére: SEHOGY! Semmilyen érzelmeket nem mértek a rájuk kapcsolt diódákkal. Vagyis érzelmileg nem "ismerik fel" a fájdalmat és rettegést sem.
Nincs belsõ vagy felsõbb énjük
Sajnos a pszichopátia nem gyógyítható.
Állítások szerint nem létezik olyan gyógymód, ami gyógyítaná õket.
Ugy vélik, hogy az alapvetõ diszfunkció az agyban, az amygdalában van, ami egy kicsi mandula alakú struktúra és lényeges szerepet játszik az érzelmek bonyolításában és a félelem közvetítésében.
Ami a személyes szintû élményeket illeti, majdnem minden áldozat, legyen az intim társ, barát, üzleti társ vagy idegen, arról számol be, hogy a pszichopatával való találkozásuk kezdetétõl az egészségükben egy állandó hanyatlás áll be. Úgy tûnik, hogy ezek a kreatúrák leszippantják az életenergiáinkat, ami viszont az egészségünk gyengülését okozza. Mégha nem is folytatnak borzalmas pszichikai bántalmazó hadjáratokat ellenünk, akkor is a pszichopatával való hosszas kapcsolat következtében az energiáink elpárolognak, fáradtságot érzünk, depresszió gyötörhet minket és mindenféle betegségek jöhetnek ki rajtunk. Egyébként ezért is nevezik ezeket a kreatúrákat 'energiavámpíroknak'
Amikor felelõsségre vannak vonva, vagy napvilágra kerülnek a szörnyûséges cselekményeik és manipulációik, akkor soha nem vállalnak felelõsséget az általuk okozott károkért. Általában mindent tagadnak, de amikor be is vallanak valamit, akkor azt úgy teszik, hogy az igazságba beleszövik a hazugságaikat és úgy manipulálják a helyzetet, hogy maga az áldozat tûnjön fel rossz színben. Nem ritkán a saját áldozataikat vádolják illabilis elmeállapottal, irracionális gondolkozással, hazudozással és felelõsséggel a megkárosulásért.
Minden típusú pszichopatának egy nárciszisztikus és gigászian felfuvalkodott nézete van önmaga értékérõl és és fontosságáról. Másokat, mint alacsonyabb rendû lényeket látják, míg önmagukat a világegyetem középpontjának, magasabb rendû lényeknek, akiknek jogukban áll saját szabályaik szerint élni, akár mások kárára is, és akiknek különleges kiváltságaik és jogaik vannak másokkal szemben.
Az elméjükben másoknak nincs is jogosultságuk a véleményalkotásra, amennyiben az eltér az övéktõl, hiszen úgy hiszik, hogy õk valamilyen kiválasztottság révén sokkal jobban tudnak mindent. A pszichopaták jobbára arrogánsak, maróan cinikusak, nem ritkán egyesen és nyiltan sértegetnek másokat. Persze leteznek olyanok is kozuluk akik nem nyiltan sertegetnek es tamadnak, hanem ugy csinalnak rosszat a mellettuk levonek, hogy az akar eszre sem veszi.
Mindemellett ÁLLANDÓAN hazudoznak, és a hazudozás úgy jön számukra, mint másnak a lélegzés. Ám, ha hazugságokon kapják õket, akkor sem jönnek zavarba, hanem ehelyett, mások teljes döbbenetére, egyszerûen átvariálják a történetüket, amibe újabb hazugságokat szõnek bele. A lelketlenség, a manipulálás, a pszichikai/érzelmi bántalmazás, a felelõsség nem vállalása, illetve mások felhasználása, kihasználása, meglopása, korrumpálása és cserben hagyása is minden típusra vonatkoztatható.
|
