Keresés

Részletes keresés

A hozzászólás:
Törölt nick Creative Commons License 2013-03-11 13:59:19 364

Jó kis összefoglalás, de más lehetséges megoldások is szóba jöhetnek.

 

A Badon Hilli csatát illetően a legenda szerint a portyázó szász sereg 960 főből állt, Arthur csapatai körbezárták őket a dombtetőn, majd módszeresen lemészárolták őket.

A legenda szerint a csatát csupán egyetlen szász élte túl.

 

Figyelembe véve. hogy az angolszász kor csatáit és háborúit meglehetősen kis lélekszámú seregek vívták, az adott korban ez egy hatalmas méretű ütközet lehetett, amelynek emléke nyilván jól megmaradhatott a népek emlékezetében.

 

Másrészt egy 1.000 fős szász sereget egy kb. 10.000 fős szász népesség tudott kiállítani, namost ha a szász sereg tényleg teljesen elpusztult, az a britanniai szász férfinépesség színe-virágának pusztulását jelenthette.

Nem csoda tehát, ha a szászok az elkövetkező 30-40 évben nem igazán tudtak komoly hadjáratba kezdeni Britanniában.

Előzmény:
Exocrism Creative Commons License 2013-03-11 13:00:45 363

Sziasztok!

 

A Történelmi háttér kapcsán:

 

"Sajnos az összes, Arthurról rendelkezésünkre álló anyag sokkal inkább irodalmi alkotás, mint történelmi feljegyzés. De ezzel nem mindenki ért egyet. Lehet, hogy nincs sziklaszilárd bizonyíték Arthur létezésére, de sokan hiszik, hogy ha apró utalásokat keresve gondosan átvizsgáljuk a rendelkezésünkre álló anyagot, akkor összeáll a kép arról, ki is volt ő valójában.

 

A baj csupán az, hogy a válaszokért egészen az V. századig kell visszautazni az időben. Már említettük, hogy ekkor Britannia a Római Birodalom fennhatósága alatt állt, és bizony ebből csak előnyei voltak, hiszen élvezték a hódoltsággal járó előnyöket. Virágzott a kereskedelem és biztonságban voltak a birodalom határain túl garázdálkodó vad törzsektől. De a Rómában dúló viszály hatására a birodalom hazahívta fiait, így több száz évnyi védettség után a britonok magukra maradtak.

 

Az emberek számára a legtöbb problémát az jelentette, hogy a terület többi lakosaihoz képest nagyon gazdagok voltak, és náluk szegényebb, de igen mohó szomszédaik voltak. A helyzetet csak nehezítette, hogy a rómaiak kivonulását követően törzsi villongások robbantak ki a helyi vezetők közt. A hadurak átvették a hatalmat az ország egy-egy része fölött. Ráadásul a határ mellett élő barbár hordák is egymás után támadtak rájuk, élükön a szászokkal. Nem kellett hozzá sok idő, és az emberek azt tapasztalták, hogy a britonok háborúban állnak az angolszászokkal. Az V. század vége felé azonban a szász hódítás megtorpant.

 

A feljegyzések különböznek, de vannak, akik azt állítják, hogy egyetlen férfi volt felelős a folyamat megfordulásáért. A történészek három férfiról gondolják azt, hogy betölthette a „Jó Király” szerepét: egy hátramaradt római, egy világlátott hadvezér és az utolsó briton erőd ura, a nagy, rossz Medve az, aki valami miatt szóba jöhet."

 

"Melyikük volt Arthur?


1. Artorius Castus – latinul Arthur – római tiszt volt, aki Britanniában állomásozott. Mivel négyszáz évvel korábban élt, mint a hatalmas király, ezért nem igazán harcolhatott a szászok ellen. Ennek ellenére mégis az Arthur-legendákhoz nagyon hasonlító történetek fűződnek a nevéhez. Az ok roppant egyszerű: a férfi kapcsolatban állt a szarmatákként ismert lovas katonákból álló csapattal. A szarmaták pikkelypáncélt viseltek, hosszú kardjuk volt és lóhátról harcoltak. Amikor csatába indultak, walesi fejedelmi lobogót, egy sárkányfejes zászlót hordoztak a csapataik élén. Ezért megtévesztésig hasonlítottak a középkori lovagokra. A szarmaták egy kardot imádtak, amelyet bizonyos vallási rítusok alatt a földbe szúrtak. Legendáikban élt egy félelmetes harcos, aki egy legyőzhetetlen kardot hordozott egy vízhez kötődő mágikus rítus kapcsán, ami akár az Excalibur is lehetett.

 

2. Riothamus. A kettes számú jelölt egy kora középkori uralkodó, Riothamus. Ő a nagy király, aki az egyik utolsó római császárnak segített visszaverni egy barbár sereget, a gótokat. Riothamus hadjárata azonban egy árulás miatt vereséggel végződött. Vagyis éppen az történt vele, mint Arthurral. A legenda szerint egy Mordred nevű lovagot bízott meg, hogy távollétében védje Camelotot. De Mordred kettős ügynök volt: ő volt a varázslónő, Morgana fia. Az áruló Mordred volt az, aki magához ragadta a hatalmat, és tőle kapta Arthur a halálos sebet is. E sérülés miatt indult el Arthur a legendás Avalonba. És itt ismét van egy pont, ahol Arthur és Riothamus útjai keresztezik egymást. Nem sokkal azután, hogy elárulták, Riothamus eltűnt. Utoljára pedig Avalon városában látták.

 

3. Owain Fanddguin. A feljegyzések szerint a legjobb esélye egy V. századi királynak van arra, hogy ő volt Arthur király. Owain Fanddguin, a Medve az egyik utolsó britonok irányította városban, Viroconiumban uralkodhatott akkoriban. S hogy mi köze lehet neki a legendás királyhoz?

A modern walesi nyelv a britonok ősi nyelvéből ered, és ennek gyors elemzése meglepő egybeesésre mutat. A medve walesi nyelven „arth”, latinul pedig „ursus”, az Arthursis rövidülése tehát nem más, mint Arthur, aki az „egykori és jövendő király”, ami azt jelenti, hogy egy szép nap ismét ő ül majd a trónon. Fiú leszármazottai később beházasodtak egy másik neves középkori családba. Az ő közvetlen leszármazottaik a Spencerek, így Diana hercegnő is. Diana fia, Vilmos második a brit trónörökösödési rangsorban. Ez azt jelenti, hogy ha a Medve volt az igazi Arthur király, akkor Vilmos herceg az ő leszármazottja. Tudták, hogy a herceg egyik keresztneve Arthur?"

 

A történelmi hátteret érdemes kutatni, hogy miért.... ezzel kapcsolatban egy érdekes részt kiemelnék:

 

"Név szerint Arthur királyt először csak mintegy háromszáz évvel a halála után említik egy könyvben, amelyet feltehetőleg egy Nennius nevű szerzetes írt. Ebből kiderül, hogy hadvezérként Arthur legalább tizenkét véres összecsapásban vezette a britonokat. Ennek az ütközetsorozatnak a lezárása volt a győzelemmel végződött, Badon-hegyi csata néven ismert vérfürdő. Állítólag ennek a győzelemnek köszönhető, hogy a szászok negyven évre visszavonultak. Mivel a Badon-hegyi csata biztosan lezajlott, így feltételezhető, hogy Arthur is létező személy volt. A legenda, ahogy ma ismerjük, először a XV. században bukkan fel Sir Thomas Mallory ‘Le Morte d’Arthur’-jában."

 

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!