Kedves Mindenki!
Úgylátom nagyon egyhúron pengünk, ma voltam az anyukámnál az otthonba, a combnyaktöréses műtét jól sikerült voltak röngenen és minden eredmény jó, pedig nagyon megijedtem amikor megint elesett, de hálistennek nem történt vele semmi komoly. Csak az a baj hogy sokat fekszik és félő hogy tüdőgyulladást kap. Gyógytornász megy hetente hozzá. Kiakadtam mert a Neurológus felírt egy olyan gyógyszert neki, hogy amikor mondták az otthonba hogy mennyibe fog kerülni, leültem. De végül azt mondta a főnővér hogy szerinte nem muszáj kiváltani mert az Ő betegsége már annyira előre haladott hogy csak azoknak segít akinek még most fedezték fel a betegséget, vagy megelőzésre. Csak azt nem értem hogy akkor minek írják fel. Továbbra sem ismer meg az anyukám, azt hiszi hogy én is ott dolgozom az otthonba. Minden héten megyek hozzá, a közérzete az jó, állítólag mindent megeszik. Sajnos pelenkázni kell, szerintem ez így könnyebb az ápolóknak. Ildikó, Babuci, látom nektek sem könnyű, amikor véletlen olyat mond az anyukám, akkor bizony én is sírok, elfordulok vagy kimegyek mert nem birok bent maradni a szobába, majd meg hasad a szivem, de mindig arra gondolok, hogy Ő neki így jobb, meg persze nekünk is, mert úgysem tudnánk mit csinálni vele otthon. A szívfacsar az meg van ha kilépek az ajtón, elérek a portáig addig kibirom, de már a kapun kívül aztán kitör belőlem, még az a jó hogy nem szoktam senkivel sem találkozni.
Nagyon nehéz így is, de arra kell gondolni hogy mi akartuk hogy bekerüljön az otthonba, mert nem volt más válsztásunk, Csak arra gondolok, hogy milyen sok idős ember éldegél nyugodt békés öreg korba, és miért pont az én anyukámnak kellet hogy ilyen beteg legyen, hogy még megsem ismer. Elképesztő érzés!!!!!!!!
|
