egyébként a lítium csökkenti az öngyilkossági késztetést, viszont nem megfelelő adagban halálos is lehet, szóval...
jelenleg 10 napig lítiumot szedek a Fevarin mellé (depresszióban, bizony), azért vagyok ilyen okos:)
(tovább azért nem, mert ahhoz „fegyelmezett beteg” kell, én meg nem vagyok az. mellesleg nem bánom, mert bár semmi mellékhatását nem érzem, kivéve, ha éhgyomorra veszem be, mert az borzalmas, de hosszú távon eléggé nem szépeket hallottam róla.)
utána jön majd a Lamolep.
magam is meglepődöm magamon, milyen rendesen szedem a gyógyszereket.
kezdek belenyugodni, h muszáj.
az orvosom szerint „tipikus lítiumos viselkedés” ez a belenyugvás.
most már csak az a kérdés, h akarok-e örök életemben hangulatstabilizátorral közepesen rossz hangulatban élni:)
de már annyira elegem van a depresszióból, h lehet, h igen.
Kinga: öngyilkosságra nem tudok mit mondani, én arra alkatilag képtelen vagyok. ellenben a vonszolódást, dolgozni nem bírást, öngyilkossági gondolatokat, nem alvást, fel nem kelést, folyamatos sírást stb. jól ismerem. orvos, gyógyszer (ha muszáj -- neked már az szerintem) és lelkierő. sajnos jobbat nem tudok:( |