Keresés

Normal 0 21 false false false MicrosoftInternetExplorer4

/* Style Definitions */ table.MsoNormalTable {mso-style-name:"Normál táblázat"; mso-tstyle-rowband-size:0; mso-tstyle-colband-size:0; mso-style-noshow:yes; mso-style-parent:""; mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt; mso-para-margin:0cm; mso-para-margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:10.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-ansi-language:#0400; mso-fareast-language:#0400; mso-bidi-language:#0400;}

Múlt-kor

Régi idők galambjai 14. rész

A legnagyobbak között is az első: KOTTEK KÁROLY

  „Kottek barátom briliáns versenyző volt a negyvenes évek elején, az most és biztosan az lesz, amíg egy galambot kosárba tud tenni. Talán csak Schaub József mérhető hozzá az országban. Kettőjüknél senki nem volt tartósabban élversenyző.” (Anker, 1977.)

  Kottek Károly cukrászmester volt. Kispesten híres cukrászdája volt a családnak. Az államosítás után a kispesti „MESE” cukrászda vezetője lett, nyugdíjazásáig ott dolgozott. Munkatársai tisztelték becsülték szakértelméért, nagy munkabírásáért.

  Már a 30-as években aktív versenyző volt. A II. világháború alatt sok jó barátját behívták katonának és kivitték a frontra. Ezek a galambászok a Kottek-dúcba menekítették galambjaikat, vigyázzon rájuk, hogy amikor - reményeik szerint - visszatérnek a frontról, legyen mivel újrakezdeni. Mert jobb helyet, megbízhatóbb embert aligha találtak volna. Így történt, hogy a háború végére 800 (!) galamb volt a Kottek padláson. Sikerült neki átmenteni az egész állomány Budapest ostroma alatt. Később sokszor mesélte miként járt túl a német, majd az orosz katonák eszén, akik galambhúst kívántak. A háború poklából sajnos több barát soha nem tért vissza.

  Nemcsak szerette, hanem értette is a galambászatot. Kiemelkedő eredményeit lehetetlen lenne felsorolni. Sok-sok kerületi bajnokság, még több egyesületi pontverseny győzelem, megszámolhatatlan díj, helyezés az öt évtized eredményeiben.

  Egyszer a 40-es évek közepén, egy rövidnadrágos fiú állított be egy versenynapon. Tanulni jött Kottek Károlyhoz a galambászatot. Hamarosan családtag lett a fiú, sírig tartó igaz barátsággal. Anker Alfonz volt a tanuló, aki akkor sem felejtette el az Öreget, amikor már professzori szinten tenyésztette a postagalambokat! Pesten egy időben a legcsillogóbb név volt a KOTTEK-ANKER.

  Szinte mindegy volt, hogy milyen galambok vannak a kezében, minddel tudott nyerni. Kezdetben Horváth Jánostól származó galambjai voltak, azokkal volt bajnok. Aztán jöttek a Wiemelsek, akkor azokkal lett bajnok, később Fabry-Delbar galambok, Kottek azokkal is bajnok volt. Aztán a Symonsok, Van den Bergek, Desmet-Matthijsok, Plastronok. Leusok, mindegyikkel tudott nyerni. Ilyen versenyző nem sok volt.

 egy galamb a régi állományból

        1030-42-203 vkh.

  A dúca egyszerű, praktikus berendezésű volt. Kímélős módszerrel versenyzett. A fiatalokat korán elválasztotta, így hamar önállóságra kényszerültek. Versenyeztetésükért nem rajongott, de tréningképpen végigküldte őket. Egyéves koruktól aztán már nem volt kímélet.

" Nem egy út vezet Rómába! Vannak dűlőutak, makadám utak és elsőrendű műutak is feléje. Mindegyiken el lehet jutni, egyiken könnyebben, másikon kissé lassabban. A lényeg azonban az, hogy meg kell állapodni egy rendszernél és azt a rendszert minden tekintetben tartani, takarmányozásban, tartásban előkészítésben, tenyésztésben, hogy az állomány hozzá tudjon idomulni. Egy kissé gyengébb rendszer is - amely viszont mégis egy állandó rendszer és a galambokra rányomja bélyegét a maga meghatározott életmódja révén -, mindig sokkal jobb annál, mintha nincsen rendszer. Ha minden folyton, alkalomszerűen változik. A rendszeren csak csiszolni szabad, alapvetően megváltoztatni csak nagyon óvatosan, átmenettel és szakértelemmel." (Kottek Károly, 1964)

  Volt egy külön bejáratú „szuterén”, mely galambászirodaként funkcionált. Tele oklevéllel, díjjal. A látogatóknak érdekes volt fellapozni az itt található képes törzskönyveket, sok nagyszerű galambot ismerhettek meg. Itt van mindjárt az 50-es évek csodagalambja, a Ramóna. Egyik unokája Deliéknél az elsők között érte el hazánkban a 10.000 díjkilométert.    

  „A 47-495 Ramóna kkt 1951-ben az akkori „Nagybudapest” kerület bajnok galambja volt. 1952-ben egy nap alatt repült 877 km-t, amit rajta kívül csak három galamb tudott. Ideális megtestesítője volt a sokoldalú bajnoktípusnak. Díjakat nyert rövid-, közép- és hosszútávon. Különösen gyors volt és sosem láttuk fáradtnak Kottek barátommal.

  Régebben, mikor még csak egy dúcunk volt Kottek barátommal, tisztavérben a Horváth-vért kultiváltuk. Egy alkalommal (1951) a székesfehérvári Juhász Lászlótól – akinek akkoriban híres Horváth-állománya volt – szereztem egy kék fiatalt. Rendkívül ronda volt, amit a neve, „Nyakigláb” is kifejez. Legjobb versenygalambunk abban az időben a Ramóna volt, amely azonban utódait tekintve nem adott semmi különöset a különböző párosításokból. Ezért egy évre ezt a Nyakiglábot adtuk hozzá, csak hogy legyen ami lekösse. Neveltek négy fiatalt. Ezek 1954-1956 között a leggyorsabb galambok voltak Kottek barátom dúcában, sorozatos díjakat repülve. Ramóna és Nyakigláb ugyanabból a vérből eredtek, de őseik csak a negyedik-ötödik nemzedékben találkoztak. Sajnos a következő évben megröptettük Nyakiglábot is, de még a tréningutak során elveszett örökre. Otthon kellett volna tartani és tenyészteni tovább Ramónával. Az ember sokszor későn okos, különösen a postagalambsportban.” (Anker, 1971.)

  Nagyon sokat adott a pontosan vezetett törzskönyvre. Végtelen precízséggel végezte munkáját. Azt hiszem, nem járok távol az igazságtól, ha kijelentem: az Anker Alfonz által tenyésztett galambok igazi kvalitásaikat nem Kaposváron, hanem a társ, Kottek Károly budapesti dúcában mutatták meg. A kaposvári Anker-Kottek dúc olyan tartós sikereket nem ért el, mint a budapesti Kottek-Anker. Ennek több oka volt, de mindenképpen szembetűnő. Kottek értelemszerűen, szinte minden fontosabb tenyészgalambból kapott utódot, hogy azokkal versenyezzen. Anker is tudta, ha pontos képet akar kapni egy-egy tenyészpárjának értékéről, akkor Kotteknál jobb helyen lesznek a fiatalok. Fokozottan igaz ez a 70-es évek első felében, amikor a kaposvári dúc óriási mélyponton volt. Megint csak több ok miatt. De ekkor is ontotta az értékes, nagyteljesítményű galambokat. Kaposváron látta meg a napvilágot a 71-448 Kincsem kkt., mely a Kottek dúcba kerülve egyévesen 11 úton 10 helyezést és 5436 díjkilométert szállt, ami páratlan teljesítmény, országos rekord volt! Kincsem, a Jules Rijckaerttől származó (Desmet-Matthijs vérű) Groote-III x Mieroogske pártól született. Ez a két galamb remek páros volt, de – érdekes - CSAK egymással.

  „Kottek Karcsi bácsit megkértem, hogy állítsa össze ismét a Groote-Mieroogske párt a kedvemért. Az ezekből születő hímet sorban párosítottam négy tojóval, ami rövid idő alatt 12 championt eredményezett!” (Horváth Jenő, 2009)

  Az első időszakban a Leus-vérrel történő keresztezés Kaposváron az istenért sem akart sikerülni. Nem úgy Kotteknál! 73-1810 kh. (Symons x Leus) 1976-ban B-II. kerület 3. sampionja. 73-526 kkt. (75%-os Leus) két évesen 6 út 6 élhelyezés!

   „A kaposvári születésű 445-ös Kottek barátomnál 9 út 9 helyezéssel nyeri a kerületi bajnokságot.” (Anker, 1977) Hát valahogy így volt…

  Közéleti tevékenyége

  Huszonhat évig volt a B-5 egyesület elnöke. Bajnok volt, irigyei lettek… és egyszer elhagyta azt az egyesületet, amit igaz szívvel szeretett. Így került a B-11-be. Mindenféle beosztást vállalt az egyesületben, kerületben és a Szövetségben. Az Országos Versenybizottság elnöke, rövid ideig a Szövetség alelnöke is volt. Fáradhatatlan, lelkes, precíz, hozzáértő vezető volt.

  A nagy mókamester

  Ahol Ő volt, ott a munka elvégeztetett, de közben az évődés, viccelődés ment szünet nélkül. Tudta kinek lehet egy vicces szót mondani, kinek lehet egy egész viccet elmondani és kinek lehet az aktatáskájába egy fél téglát tenni, hogy az ne sértődjön meg.

  „A Szövetség irodájában évekig dolgoztunk együtt. Kállay Feri bácsi is itt volt, akivel imádták egymást. De alig volt olyan reggel, amikor Feri bácsi ne méregtől kipirult arccal jött volna be: - Hát képzeld, ez a Karcsi ezt meg ezt tett a táskámba, ezt meg ezt tett a zsebembe!

  Aztán amikor szent lett a béke, Karcsi bácsi hamiskásan mosolyogva a fülembe súgta: - Deli uram! Majd nézd meg reggel mit fog szólni a Feri! A cipőjébe tettem... (ezt vagy azt)” (Deli Ferenc, 1994)

  Máskor Kállay főtt tojást hozott reggelire, de „valaki” kicserélte friss tojásra… Aztán a bekötött nagykabát, a beragasztott íróasztal…

  Több súlyos balesetet is szenvedett, de közben sem veszítette el vidámságát. Egyszer csatornafestés közben hanyatt dőlt a létrával. Súlyos műtét után, toldozva-foltozva már ment dolgozni a Szövetségbe. Az ottaniak nagy szörnyülködése közepette vidáman mesélte: „De Gyerekek! Az ecsetet közben nem engedtem ám el amikor repültem!”

  Egyszer a kecskeméti országúton a Wartburgjával karambolozott. Számtalan csontja törött. A mentő bevitte a kórházba, közben az intézkedő rendőrök a helyszínre érkeztek, a személyes holmiját vitték Karcsi bácsi után. A fogadó orvostól nem is kérdezték hol van a sérült, annyira biztosak voltak a kocsi roncsait látva. Fel sem tételezték az életben maradását. Nagyon hosszú műtét után, mikor tolták ki a műtőből, Vilma néni odalépett a kocsi mellé, hogy egyáltalán életben van-e a ronccsá tört ember?! És akkor abban a kómás állapotban Karcsi bácsi elkezdte sorolni a feleségének, hogy mit, hogyan tegyen a galambokkal…

  „Közel laktunk egymáshoz, nyáron minden verseny után mentem hozzá. Ő már tudta, hogy jól jöttek a galambjai. Mondtam neki, hogy én mikor blokkoltam. Erre ő: - Nem is tudtam, hogy küldtél?!

  Mikor fordult a kocka és én taroltam, ő szívélyesen fogadott, kínált 3-4 féle konyakkal, sörrel, 6-8 féle süteménnyel, mindjárt a recepteket is mondta, csak a galambokról egy szót sem…

  Egyszer amikor a kerítés mellett verebek fürdőztek, Kottek légpuskával közéjük lőtt, de nem vette észre, hogy a kerítés túloldalán a szomszéd leguggolva gyomlál. A megpattanó fáradt golyó azért csípett. Felállt a szomszéd, vakargatva a fenekét. Karcsi bácsi rögtön kapcsolt és mondta: - Hej szomszéd, csípnek a szúnyogok ugye?! Nálunk is rengeteg van, sokat szenvedünk még nappal is!

  Máskor a másik szomszéd macskája bement a galambokhoz. (Sorsát egy galambásznak nem kell mondani.) Másnap délelőtt zacskóban viszi ki Karcsi bácsi az utcai kukába. A szomszéd szól: - Te Karcsi! Délután még megvolt a macskánk, most meg hiába hívom. Karcsi bácsi válaszolt: - Bizony! Elbitangolnak ezek a nyavalyások!” (Deli Ferenc, 2004)

  Családapa, barát, sporttárs

  Nem volt a környezetében – család, barátok, munkatársak között – olyan, akinek névnapjáról ne emlékezett volna meg. Már nem tudott menni, csak totyogni, amikor még mindig bement a szövetségi irodába a hölgyeket köszönteni. Azok szörnyülködtek, hogy hogyan lehet ilyen állapotban busszal, metróval, villamossal ilyen messzire utazni. Ő csak legyintett: „Kislányok! Mi ez az út egy fiatalembernek!”

  Példaszerűen szerette családját, családtagnak fogadta barátait, örömmel, szeretettel fogadta látogatóit, akár kezdő galambász, akár veszélyes ellenfél volt. Igazi sportember volt!

  Amikor már idős korában azt kérdezték tőle, hogy győzi ezt a sok munkát még mindig energiával, azt válaszolta: „Tudjátok, én nagyon szeretem a galambokat!”

  Mégis eljött az idő, amikor már nem ment tovább. 1989 novembere:

  „Megromlott egészségi állapotom miatt felszámolom az 50 éves múltra visszatekintő Kottek-Anker állományt, amelynek vérvonalaiban valamennyi olyan galamb megtalálható, amelyeket Anker Alfonz méltónak tartott az állományépítéshez. A Kottek-Anker dúc galambjai az évtizedek során megszámlálhatatlan egyéni és csapatsikert produkáltak, amely eredmények a legmagasabb szintű Anker-féle tenyésztési módszer gyakorlati alkalmazásának sikerét bizonyítja.” Kottek Károly, 1183 Budapest Besztercebánya u. 3.

  A Kottek-Anker galambok állományokat alapítottak

  A tőle kikerült galambok utódai jónéhány tenyészetet juttattak a legjobbak közé. Valaha a Ramóna-család, majd a Van den Berg-család, később az újabb törzsek. GyerkóTibor, Horváth Károly, Matein Elemér és még sokan mások… Neki köszönhetik azokat a galambokat, melyekkel elindultak az országos hírnév felé.

                  114 kkt.

Matein Elemérnél évesen a kerület legjobbja

    (Symons x Van den Berg)

    Tenyésztője: Kottek károly

       1290-76-2564 skh.

Gyerkó Tibor híres állományalapítója

   Tenyésztője: Kottek Károly

 „Temetésén sokan voltak, barátai. tisztelői, tanítványai, galambászok. Nevükben mondtam a sírnál néhány búcsúztató szót. Miközben beszéltem, előttem volt az arca. Az egészséges, jókedvű, hamiskásan mosolygó Karcsi bácsi. Füleimmel szinte hallottam, amit mondott volna: - Deli uram! Te amikor beszéltél, azt hitted, hogy én ott vagyok a sok virág alatt? Á dehogy voltam ott! Egy sarokról néztelek, figyeltelek. Jó messziről...

  Igen Karcsi bácsi, messzire mentél tőlünk! Nekünk, akik ismertünk, akik barátaidnak vallhatták magukat, nagyon szomorú a szívünk! Azt tartja a mondás, hogy az ember addig él, amíg emlékeznek rá. Mi, amíg csak élünk, emlékezni fogunk Rád!  A nagy tudású, igazi galambászra, a családszerető ember mintaképére, az áldozatokat nem ismerő munkatársra, az örökké vidám barátra. Csodálatos ember voltál!” (Deli Ferenc, 1994)

  Kottek Károly 1994-ben, 77 éves korában hunyt el.

(Összeállításom elkészítéséhez felhasználtam Anker Alfonz 1971., 1977., Sz.D. 1976., Deli Ferenc 1994., 2004., Tamás István 2009. évi írásait. – Krétás)

Helo Igor!!!Dobjál még fel ilyen irásokat!!!!

Köszönöm ezt megérte elolvasni!!!!!!!!!!!!!

Múlt-kor

Régi idők galambjai 13. rész

Kotymán Imre fantasztikus sikersorozata

„Kotymán a nagy riport! 100 éve nem produkált senki hozzá fogható eredménysorozatot!” (Anker A.)

„Igen energikus, gyakorlatias, ízig-vérig célratörő sportgalambász egyéniség.” (Tamás I.)

„Kotymán Imre neve fogalommá vált. Eredményeinek töretlen mivolta példa nélküli a 100 éves magyar postagalamb-történelem távlatában.” (Száraz Gy.)

Galambász pályafutása a kezdetektől a csúcsig

  Már az 50-es évek elején, általános iskolás korában – Szentesen - is voltak postagalambjai. Középiskolás korában érdeklődése más sportok felé fordult és a galambok árván maradtak a szülői ház padlásán. 1964-ben lett ismét egyesületi tag. Munkahelyi főnöke a vidéki kiszállások alkalmával magával vitte postagalambászokhoz, így lassan ismét „megfertőződött”. Ezúttal első galambjait az egri Balogh Kálmántól kapta, de vásárolt galambokat a kalocsai Pirisi Gyulától is. Kezdeti eredményei szerények voltak.

  Pályafutásában döntő fordulatot az Anker Alfonzzal és Ujházi Péterrel kialakított kapcsolat jelentette. Előbbivel 1967-ben kezdett levelezni, utóbbit 1968-ban személyesen kereste föl. A látogatás galambvásárláshoz vezetett, így 1968 végén rendelkezett 3-4 Fabry tenyészpárral, melyek 1969 tavaszán, a szentesi padláson kezdték meg egy nagy versenygeneráció „gyártását”.

A legjelentősebb négy Fábry madár és származása:

80 kcsh. 

Apja: Belg. 58-1005218 kh. (Cron x Margaret)

Anyja: Belg. 62-1002631 kkt. (L’Aiglon x Belg. 59-1005216 kt.)

824 kkt.

Apja: B12-52-61-201 skh.  (Belg. 58-1005218 kh. x Belg. 57-1005836 skt.)

Anyja: Belg. 66-1006456 skt. (Mosquito x Exelence)

651 kcsh.

Apja: 0787-62-307 kh. Király Lászlótól (B14-3-59-95 kh. x Belg. 55-1007108 kt.)

Anyja: 0787-62-297 kcst. Király Lászlótól (B14-3-59-121 skh. x B14-3-59-124 kktat.)

719 kt.

Apja: 1430-65-568 kh. (DEMIL B14-3-58-140 kh. x Belg. 62-1002631 kkt.)

Anyja: 1430-65-582 fat. (1430-63-317 kh. x 1430-64-405 fat.)

(Saját megjegyzésem, hogy az anyai oldalon a színeknél vagy elírás történt vagy az apaság lehet kérdéses a színöröklődés szabályai miatt. De ez áll az irodalomban. - Krétás)

  1969-ben költözött Csongrádra, ekkor építette kétszintes házának padlásán azt a kétrészes dúcot melyben a következő évtől elindult egy fantasztikus sorozat. Ide már csak az 1969-es fiatalok kerültek, majd a harmadik keltés után a négy tenyészpár is. A régi állományt teljesen fölszámolta. 1970-ben 14 egyévessel indul a szezonnak. 

„Csupa egyévessel versenyezte végig a teljes versenyprogramot és nagyon erős mezőnyben kerületi 2. lett az összesített bajnokságban. Egyetlen éven felüli madár nélkül! Pedig ha a versenyek kilométerátlagait a versenynapok dátumaival összevetjük, elmondhatjuk, hogy kemény követelmények voltak.” (Anker)

  A Fabry-k mellé 1969-ben kezdte meg a Marcel Desmet madarak beszerzését. Ankertól jött a 1047 kt. és 1049 kt. (Füles x Mongol), Ujházitól a 129 kkh. 1970-ben Ankertól a 1237 kkt. (Marcel x Milleken) Ujházitól a 1047 kkh. és a 1048 kkt. majd ugyanebben az évben a jászberényi Szentirmay Szabolcstól eredeti Fulgoni szülőktől hozott fiatalokat. 1973 tavaszán a Fabry, Marcel Desmet (Fulgoni) vérvonal mellé beállított egy Symons tenyészpárt. A tojó a pécsi Albrecht Istvántól, a hím a soltvadkerti Kovács Lajostól származott. Ez lett a híres 690 x 443 pár!

3501-71-690 kh. (1972 évi)

Apja: Belg. 71-4015440 kh. (Dief x Kamilla) Cornel Symonstól – Jef Symons testvére

Anyja: Belg. 71-4015421 kt. (Jonge Louis x Belg. 66-4607618 - Desmet-Matthijs tojó)

1026-72-443 kt.

Apja: Sátán B5-30-60-565 kh (Pol x Nele)

Anyja: 1026-70-367 kt. (Sátán fia x Fabry-Delbar tojó)

A Symons pár utódai rendíthetetlen pillérei lettek az állománynak. Versenyeken rendkívül szívósak, kitartóak, tenyésztésben bármivel történő keresztezésből megbízható utódokat adók. A Symons pár gyerekei több esetben csupán ülőkéről is repültek 7-8 kerületi helyezést! Mint például a 6844-73-293 kt és a 6844-73-294 kt.

                  293 kt.

                 294 kt.

A Symons csodapárat 1980-ban kölcsönkérte a holland Steven van Breemen, aki rövidesen megüzente, hogy küldene négy galambot és egy versenyórát a párért cserébe. Kotymán azt válaszolta: „Azonnal küldjék vissza a galambokat!”

  1973-ban a híres hosszútávú belga bajnok Weyn állományából is hozott galambot. A sikerek évei alatt sem szűnt meg a kapcsolata a „forrásokkal”, így Ujházitól továbbra is évente 2-3 madár érkezett a dúcba. A Fabry vonalat 1975-ben a Belg. 66-100645 Mosquito-lánnyal egészítette ki.

  Kotymán Imre kezében összpontosult génbank, nagy biztonságot és hosszabb kísérletezési időt biztosított más dúcokkal szemben, de ezek birtokában sem bízta magát csupán a szerencsére. Hitvallása volt, hogy az elégedett tenyésztő hamar a lejtőn találja magát.   

A nagy sorozat:

1970. kerületi 2.

1971. kerületi 31.

1972. kerületi 1.

1973. kerületi 1.

1974. kerületi 1.

1975. kerületi 1. (165 kosárba tett galambból 90 helyezve, 72 x 10%-ban.)

1976. kerületi 1.

1977. kerületi 1. (134 kosárba tett galambból 101 helyezve.)

1978. kerületi 1. (A második csapata kerületi 3.)

1979. kerületi 1.

1980. kerületi 1.

1981. kerületi 2.

1982. kerületi 4.

Legkiemelkedőbb országos egyéni eredményeiből:

1974. Neusterlitz országos 1. és 4.

1975. Berlin országos 3.

1975. Grozow országos 2.

1976. Berlin országos 1. és 4.

1976 Teplice országos 9.

A feltűnően sikeres embereket előbb-utóbb kikezdik. Ő sem úszta meg. 1978-ban azt nyilatkozta: Nem készül bajnokságának megvédésére, mert elege van a rosszindulatú hangokból. Hosszú ideje van az élen és ez sok irigységet szült. Ezért a remek eredmények már inkább bosszúságot okoznak, mint örömet.

A dúc

  Nélkülözött minden luxust. Két részes padlásdúc, északra néző kijárókkal, szigeteletlen tetőcseréppel, salakbeton padlóval. A kedvezőtlen fekvés ellenére a dúc száraz és levegős volt. A kijárók az év minden szakában (versenynapokat kivéve) éjjel-nappal nyitva voltak. A tenyész- és versenygalambok közös helyiségben (4 x 2,5 m) voltak elhelyezve, részükre 28 tágas fészekfülkével. Ezekből a dúcnak mind a négy oldalára jutott, eltérő darabszámban. Az állománylétszám 1973-ig kb. 60-70 db volt a fiatalokkal együtt, utána 100-110 db átteleltetett galambra ugrott, mely a korábbihoz képest zsúfoltságot eredményezett.

  „Első alkalommal számomra szokatlan volt, amit láttam. Nem fogadott pedáns rend, sem tágas, világos dúc, amelyben agyongondozott, kezes galambok nyugodtan pihennek fészekfülkéjük ülődeszkáján.” (Tamás I.)

  „Kotymán sporttárs az ország ma messze legerősebb versenyzője évente egyszer takarít, hallottuk valahol. Ez sokakat fellelkesített. Ezért megjegyzem, hogy Kotymán Imre azért takarít évente egyszer, mert a trágyát csak lakásán keresztül viheti le és ettől a felesége nem kellően lelkesül... Galambjai tökéletesen egészségesek, hiszen különben azonnal vége lenne nagyszerű sorozatának. Így a kiürülő trágyában nincsenek kórokozók, az nem fertőz vissza. A tenyésztők 95 százalékánál nem ez a helyzet.” (Anker)  

Összbenyomás a galambokról

  Az állomány jelentős része kemény, szívós, harcedzett típust mutatott. Közepesnél nagyobbak, hosszú szárnyúak voltak. A Fabry-k is inkább szikár, V alakú testformával és nem a szépen gömbölyödő, selymes tollú típussal, amilyenek sok más dúcban voltak. A galambok izomzata nem nagy tömegű, de igen elasztikus, rugalmas. Kotymán a közepesen mély mellcsontot kedvelte, véleménye szerint a sorozatterheléseket ezek a galambok jobban tűrik, mint a lapos galambok. A szemek általában barna, sárgásbarna, ritkán üvegszemek voltak. A galambok nem voltak kezesek, de vadak sem. Télen kevés időt töltött a dúcban, alapos ellenőrzésre, napi kézbevételre csak a versenyszezon alatt fordított időt.

A versenyzési módszer

  Természetes módszerrel röptetett. A galambok az első költés mindkét fiatalját fölnevelték, utána csak egyet-egyet. Különleges felkészítést, trükköket nem alkalmazott. Gyakran előfordult, hogy egyéves tojókkal melyeknek nem jutott sem pár, sem fészekfülke igen szép eredményeket ért el. Az évesek is a külföldi utakat repülték, mivel a csongrádi egyesület nem tartott párhuzamosan belföldi utakat.

  A tenyészgalambok (a versenyzőkkel közös dúcrészben) február elején kezdték a költést, de a versenyzők csak március második felében kerültek párba. Tréning utaknál a fokozatosság elvét vallotta, egyénileg 10-20-40-100 km-re küldte őket. A gyűjtés napján kondíció, vitalitás alapján válogatta a csapatba a galambokat. A 15-ös csapatba már hét közben 20 db-ot „jelölt”, melyek esténként – a közös etetésen felül – sötétedésnél fészeketetőben kedvenc magvakat, főként kendermagot kaptak. Ez a sötétedéskori etetés azt célozta, hogy a szülők ezt már ne etessék át a fiataloknak. Az útról hazatérő madár ugyancsak fészekben kapta a takarmányt.

  A fészekállapotnál csak a pattogó tojást és a 6 napos fiatal közötti pépelési szakaszt tartotta kedvezőtlennek. A kétéves galamboknak már minden terhelést bírniuk kellett, hétről-hétre kosárba kerültek.

Az eredményes szereplés sarokkövei

  Megfelelő állományból beszerzett tenyészanyag, szigorú szelekció és tökéletes takarmányozás, egészég! Állománya kialakításánál és fejlesztésénél olyan galambok beszerzésére törekedett, melyek családjaiban sűrűn fordultak elő nagyteljesítményű egyedek. „Nem tudta az Anker és Ujházi mesterduó, hogy milyen szellemet engedtek útjára, amikor Imrét a szárnyaik alá vették.” (Száraz Gy.) „Maximális jóindulattal és segítőkészséggel voltak irányomban!” – mondta róluk Kotymán.

A „Milyen tenyésztési elveket követ?” kérdésre az alábbi választ adta 1978-ban:

„A tenyésztőre van bízva, hogy minek tulajdonít nagy jelentőséget és mit, milyen minőségben folytat tovább. Én rengeteget adok a származásra!!! Arra törekszem, hogy az ősök közt minél több NAGYTELJESÍTMÉNYŰ legyen. A párosításoknál a szülő-unoka párosítás már végeredmény, ez a legnagyobb rokonsági fok. De keresztezem is.”   

  A párokat „papíron”, származási alapon tervezte meg, küllem vagy típus közben nem érdekelte. Tapasztalat szerint a Fabry-k unokatestvér szintig jól tűrték a rokontenyésztést. Nagyszerű versenygalambokat kapott ilyen variációkból. Viszont ezek a galambok akár Desmet-tel akár Symons-sal  keresztezve, gyengébb teljesítményű utódokat adtak. A Desmet nagyszerűen ment a Fulgoni-hoz. Jobb volt a tapasztalata a Desmet-Symons keresztezéssel. A származások nyilvántartásában rendkívül alapos volt. Az állandó fejlődés érdekében szükségesnek vélte minden évben 1-2 új szerzemény bevonását a tenyésztésbe, persze kiváló ősöktől.

  Szelekció terén vasszigor jellemezte. A fiatalok nem repültek, csak egyévesen, teljesen kivedlett állapotban. Már 1970-ben 50%-os eredmény elérését követelte (éves) galambjaitól. Az éveseknek általában egyharmada veszett el a versenyutak során. Az idősebb galambokból 1976-1977-ben nem volt vesztesége. A benevezett 40-ből csak 23-at mozgatott!!!

„1977-ben a tréning utak idején katona voltam, sporttársaim már Budapestről röptettek. 10 napon volt az első mosonmagyaróvári versenyig. 10-20-40-80 km-es távolságról röptettem galambjaimat s ezután jött a verseny. Ezt csináltam máskor is, csak nem 2 naponként, hanem nagyobb szünetekkel.” (Kotymán I.)    

Minden évben igyekezett valami újat kipróbálni takarmányozásban is. Egyetlen évben sem etette ugyanazt. Rendre módosított az arányokon. 1974-ben pl. a versenyidőszakban egy szem kukoricát sem ettek galambjai. Versenyidényben háromszor etetett, kétszer közös etetőben, a harmadszor villanyfénynél fészekben (lásd korábban). A takarmányt sosem „dekázta”, a galambok annyit ettek amennyit kívántak. Nyáron mindig maradt az etetőben a kevésbé kedvelt magvakból. Nem volt híve a mezőztetésnek, de meggátolni nem tudta. Télen egyszer etetett, villanyfénynél. Vitaminokat ivóvízben adta, általában a könnyen hozzáférhetőket, mint Philasol-Combi. Galambjai a folyamatos kijárás mellett sokat mozogtak, télen is szívesen repültek. Ősszel, szép idő esetén, néhány szombaton és vasárnap egész napra kizárta őket.

Néhány eredményes galamb a nagy időkből

6844-69-111 kkh.(10.000 dkm felett)

80 kcsh x 824 skt Fárby pártól

6844-69-122 kh. (16.000 dkm felett)

80 kcsh x 824 Fabry pártól

6844-69-129 kkh. (Rendkívül megbízható versenyző)

Ujházi Péter gyűrűzte, Belg. 68-320077 orig. Marcel Desmet x 170 Fulgoni

6844-72-235 kkt. (1975-ben mindhárom országos úton az élben helyezve!)

256 Fulgoni x 224 M. Desmet

5410-75-1005 kh. (1977-ben 8 helyezés, ker. 8. sampion)

5410-75-1023 kh. (1977-ben 8 helyezés, ker. 7. sampion)

5410-75-1057 kt. (1978. ker 4. sampion, 1979. Teplice ker. 2. 3949 galambból)

690 x 443 Symons pártól

6844-73-280 kkh. (1977-ben 8 helyezés, ker. 6. sampion)

256 fulgoni x 1048 kkt. Ujházitól

6844-73-281 kkh. (1977-ben 9 helyezés, ker. 2. sampion)

előző testvére

5410-75-1086 kkt. (1978. Teplice kerületi 1. 3077 galambból, ker. 3. sampion.)

Anker 1049 lánya

5410-76-2029 skcst. (1978-ban ker. 2 sampion)

(Összeállításom elkészítésénél felhasználtam Tamás István -1976. Hunyadvári Árpád -1978. , Száraz György -1981. évi írásait, a Délkerület évkönyveit valamint Anker Alfonz írásait és jegyzeteit. - Krétás)

Múlt-kor

Régi idők galambjai 12. rész

  „Nem volnék igazságos, ha ama korszak nagy tenyésztői között nem Kajári Jánossal folytatnám a sort. Ez a nagyszerű, csendes, végtelenül szerény rákoskeresztúri tenyésztő már vagy 10 év óta valójában a legerősebb Pesten. Igaz, hogy a bajnokságban ma az egyik, holnap a másik előzi meg, de ő az, aki mindig ott van a legelső négy-öt között, a többiek cserélődnek. Galambjainak eredete az ún. „rákoskeresztúri-vér”, amely Kállai Ferenctől indult egyszer el és amellyel oly sok jó tenyésztő tette magát híressé. A galambok szépek, kezelésük egyenesen tökéletes és hogy ez az egyszerű, csendes Kajári tenyészteni is tud, arról az eredményei tanúskodnak.

  Jó tenyésztő az, aki sok éven át fenn tudja magát tartani a díjlisták élén. Ez az, ami nem véletlen, amihez az ember tudására van szükség.” (Anker A.)

KAJÁRI JÁNOS

mesterversenyző

  A Budapest I. kerület 1970 évi bajnoka Kajári János lett. Ebből az alkalomból kerestük fel a Mesterversenyzőt, hogy sikerekben gazdag tenyésztői munkájáról néhány gondolatban összefoglalót készítsünk.

  Először talán az elmúlt 10 év eredményeiről. Ez idő alatt a kerületi bajnokságokban két alkalommal volt első, egyszer 5., négyszer 6., kétszer 7., egyszer 9. és 10. A B-6 egyesületben 1961. és 1962 évben második, azt követően minden évben bajnok. A kerületi sampionversenyek során 14 díjat, az egyesületi sampion díjak közül pedig 20 díj tulajdonosa lett. A fiatalok versenyében háromszor volt csapatelső. A kerületi kiállításokról 14, az egyesületi kiállításokról 17 díjat hozott el. Két alkalommal nyert galambja első díjat az országos kiállításon, egyszer pedig másodikat. Minden spartakiádon szerepelt galambja, háromszor pedig olimpikon is volt Kajári-galamb.

Ezek után első kérdésünk: hogyan indult?

  Postagalambtenyésztői pályafutásomat hivatalosan 1952-ben kezdtem. ezt megelőzően jó néhány évet rendszeresen röpgalambokkal foglalkoztam. E témát azért említem meg, mert ezek az évek voltak a galambászatban az „inas” éveim és az itt szerzett tapasztalataimat hoztam át a postagalambászatba.

Lényeges ez azért, mert ebben az időben tapasztaltam ki egyes egyedek tulajdonságait, viselkedését, reagáló ösztönösségét, valamint betegségek felismerését, azok gyógyítását, a szükséges takarmány összetételét szb. és minden apróságot ami a galambtenyésztéssel kapcsolatos.

  A leglényegesebb talán az, hogy inkább kevesebb, de kiváló származású egyedekkel kell kezdeni. Bármilyen fajtáról legyen is szó, akár röp-, akár dísz- vagy éppen postagalambról, a jelszó csakis ez lehet: „Keveset de jót!”

  E kis bevezető után érthető, hogy ezekkel a tapasztalatokkal és jelszóval indultam és kezdtem el a postagalambász pályafutásomat. 1950-1951. évben beszereztem 5-6 db kiváló galambot, melyek szüleik és testvéreik után ítélve remélhető volt, hogy ők is hasonló elismerést fognak kiérdemelni úgy a versenyzés mint a továbbtenyésztés esetében. Ezek a galambok egymástól vérileg idegenek voltak (Horváth János, Bricoux, Bonfit és nyugatnémet). 1952-ben kezdtem el ezzel a néhány galambbal a tenyésztést, legelőször ezek keresztezésével, majd mind jobban belemerülve – magától értetődően – rokontenyésztés alakult ki. Mivel abban az időben szaklapunk ilyen irányú témával nem foglalkozott így az itt-ott hallottakból és a saját elképzeléseim alapján tenyésztgettem.

  Mint már említettem, a nevezett galambokon kívül érdemleges idegen anyag 1961-ig nem került állományomba, így a rokontenyésztés jónéhány variációját alkalmaztam. A mai megjegyzésem az, hogy sikeres volt. Ezt követően 1961. és 1962. évben Fábry-vérű négy galambot hoztam be. Ezeket először egymás között párosítottam majd fokozatosan beillesztettem a régi állományba. Ez kétirányú célt szolgált: egyrészt mert a Fabry-vérű galambok egymás közötti keresztezéséből származó ivadékok egy-két szem kivételével már első, de második életévükben elmaradtak, igaz meglétükig igen gyors és eredményes galambok voltak. Másrészt így már közös lett a cél: erősen rokontenyésztett állományom felfrissítése valamint az elmaradások csökkentése érdekében. A mai megjegyzésem ismét az, hogy sikeres volt. Igaz ugyan, hogy lassult az m/p sebesség, de az elveszés aránya csökkent, így a jelenlegi és további feladatom, hogy az m/p sebesség gyorsuljon de a veszteség aránya minimális maradjon.

          a padlás kijáró

Mi a véleménye a versenyprogramról?

  Az 1972. évi versenyprogramot még pontosan nem ismerem, annyit hallottam, hogy lengyel utak lesznek. Általában úgy veszem tudomásul ahogy lesz, rágódni nem érdemes, mert nincs annyi útirány amennyi az igény lenne. Nemrégiben különböző javaslatok kerültek a szaklapon keresztül napvilágra. Bizonyára ezek alapján dől el a lengyel utak ismételt beiktatása. Részemről teljesen mindegy, hogy merre, egy óhajom azonban volna. Úgy gondolom ez nem csak az enyém hanem az összes sporttársaké. Feltétlen tegyenek meg mindent az illetékesek a kiutazási idő jelentős csökkentése érdekében, mert az utóbbi néhány év szomorú tapasztalata azt bizonyítja, hogy a hosszú kiutazási idő alatt galambjaink jobban elfáradnak, mint a repülési idő alatt.

  Elmondhatom, nagyon szeretek versenyezni, hisz ez a legvonzóbb az egész sportunkban, ennek dacára mégis elégedett vagyok a 6-8 külföldi versennyel, amihez 5-6 belföldi verseny + 3-4 fiatalok versenye jön számításba. ez engem teljes mértékben kielégít.

        2400-66-731 vkh.

Mi a véleménye a fiatalok versenyéről?

  Hogy erre a kérdésre válaszolni tudjak, egészen a kiindulóponttal kell kezdeni. Nálunk Magyarországon a tenyésztők jelentős részénél az öregek versenyprogramja határozza meg a párosítás idejét. Legyen az akár két részben, pl. III. 10. és IV. 10, vagy általában III. 5. – III. 25. között, ki mikor szereti. Természetes a déli megyékben talán előbb is szükséges. Mindezek figyelembe vételével, az első kelésű fiatal kirepülési ideje pl. III. 15.-ös párosításból V. 10.-én lesz. Ezek a fiatalok az augusztus közepe táján kezdődő tréningekre a nagyvedlésen túlvannak, de a második kelésű és későbbi időpontban párosított szülőktől kikelő fiatalt már telibe kapja a nagyvedlés + a versenyzés. E kettős igénybevételt könnyen megsínyli a fiatal szervezet. Ehhez még hozzájöhet a kellemetlen esős, koraőszi idő is. Ettől függetlenül mégis helyesnek tartom a fiatalok versenyét, hisz jómagam is pályafutásom alatt talán 2-3 esetben maradtam távolt tőle valami közbejött ok miatt. Ha kizárólag rajtam múlna, akkor max. 200 km-ig röptetném őket és tréningjüket 10-30 km-ig hajtanám végre. Lényeges, hogy az első utak rövidek legyenek, még akkor is, ha egyénileg már a tenyésztők java része 40 km-ig is repteti őket.

Hogy miért látom így? Elsősorban az az óriási idegfeszültség amiben részük van az első 2-3 alkalommal a kosarakban, továbbá az a tömeg melynek ők maguk a szenvedői és szereplői. Minél nagyobb és területileg szétágazóbb a létszám és a nagy távolság annál körülményesebb a helyes út kiválasztása akár egyenként akár kisebb csapatokban. Ezért nézetem az, hogy a fiatalok tréningje 10-30 km legyen.

Az ilyen rövid és kisebb ugrások után már nyugodtan küldhető akár 80-200 km-es útra, mert megszokták a kosárközösséget és idegeik megnyugodtak Egyébként megfigyelésen, hogy az a fiatal galamb mely a fiatalok versenyén sampion volt, a későbbiek folyamán messze elmaradt azon társaitól melyek csak egyszer-kétszer kerültek listára. Ezen utóbbiakból kerültek ki állományom legjobb galambjai, míg a fiatalsampionokoból huszadrészük sincs meg mert első vagy másodéves korukban elmaradtak.

Milyen takarmányt etet és annak mi az aránya?

  Bizonyára e kérdést a versenyszezonra gondolja, így elsődlegesen erre válaszolok. A takarmányt az utóbbi 7-8 évben nem keverem össze, mert változtatásokat, azaz egyes fajtákból időnként mennyiségi eltérést eszközölök. Attól teszem függővé, hogy a határban mit találnak. Így korlátozódik vagy növekedik a napi adagjuk legfőképpen a fehérje és szénhidrát tartalmú takarmányban. Egy-két példát: ha – teszem fel – a keverékbe 15-20% fehérjét tennék és a határban éppen borsószezon van akkor máros megnő az elképzelt papírforma. Vagy a határban éppen szénhidrát tartalmú takarmány található zömében (pl. búza, árpa stb.) ebben az esetben hiába adnám a 35-40%-ot, mert ők ezt a %-os arányt ilyen formában akár 80-90%-ra egyirányba kénytelenek fordítani.

Mindezek figyelembe vételével úgy adagolom e szóban forgó takarmányt, hogy függővé teszem minek van a szezonja. Vagyis mi van a határban. Így at csökkentem. Azonban a többi fajtákat pl. kukorica, napraforgó stb. melyek kiesnek későbbi érésüknél fogva a versenyszezonból, így ezeket természetesen egyformán adagolom. Versenyszezonban a kukorica nem több mint 20-25%, a napraforgó – beleértve a többi olajtartalmú magvat is – 5-8
%, köles 20%. Az előbbiekben szóban forgó fehérjék, borsó, bükköny, szójabab, valamint a szénhidrátok, búza, árpa, zab csökkentést vagy növelést jelen esetben figyelmen kívül hagyva: fehérjék 10-15%, szénhidrát 30-35%.

  A fiatal galambokat nevelő szülők, külön fészeketetőben dúsabb fehérjetartalmú takarmányt kapnak, valamint azon fiatalok is, akik kikerültek.

  A téli takarmány összetétel természetesen módosul, mégpedig úgy, hogy kukoricából 40%, olajos magvak 15-20%, fehérjék 10-15%, szénhidrát tartalmú magvak 20%, egyéb aprómagok 5-10%.Továbbá, télen-nyáron kapják az emésztő- és ásványi anyagokat (pékanyag, oltott mész, tojáshéj, apró sóder, faszén, cukor, só, futor keverékét). Fürdés minden héten egyszer, kb. 20 liter vízbe 8-10 csepp ánizsolaj és 2 evőkanál denaturált szesz. Ez utóbbit csak a versenyszezon megkezdésétől a nagyvedlés kezdetéig. Rendszerint a versenyről megérkezés napján fürdetek (ha az de. lezajlik, ha nem akkor a következő napon).

10.000 dkm-es pár a fészekben

Mondjon véleményt a kiállításokról!

  Sok mindent erről nemigen lehet beszélni, mert láttam és voltam szépen és jól megrendezett kiállításokon és ugyanígy olyat is láttam ami sok kívánnivalót hagyott maga után. ez rendezés és talán anyagi de nem utolsó sorban a jó kollektív munka eredményétől is függ. Azonban van egy szinte általános jelenség ami mondhatnám minden kiállításon előfordul. Vannak úgynevezett „röntgen-szemű” emberek, ezek lehetnek bírálói minősítéssel rendelkezők és olyanok is akik vajmi keveset értenek a bírálathoz, esetleg teljesen laikus emberek. Ez utóbbi nem túl vészes, mert csupán megjegyzi kisebb társaságban, hogy ez vagy az a galamb milyen szép, aranyos, kedves stb. De megdöbbentő hallani azokat a jelzőket, meléyeket az előbbiek használnak, annál is inkább elítélendő, mert kizárólag az első pozícióból (összbenyomás) ketrecen keresztül ők ítélkeznek és erősködnek, vitáznak, hangos megjegyzéseiket propagálják. A legmeglepőbb e ténykedés azoktól akiknek bármilyen érvényes és érvénytelen bírálói minősítése volt vagy van, hisz nekik feltétlen tudni kell, hogy a bírálat 5 pozícióból tevődik össze nem csupán az összbenyomás dönt.

  Az ilyen sporttársaknak nemhogy helytelen a magatartása, hanem kötelességük volna a vitázókat, hangoskodó okoskodókat a helyes útra rávezetni.

P.R. (1970)