|
|
|
|
 |
Onogur
2013-01-28 21:08:45
|
10693
|
A Tótfalusit annyival ki kell egészíteni a TESz alapján, hogy a hangszer doromb alakjának kialakulása tisztázatlan. Az egyik lehetséges út, hogy doromblya alakban érkezett a magyar nyelvbe valamely, akár több szláv nyelvből átvéve, s a szóvégi -lya hangzót ragként értelmezve kopott le. Ennek megelőző forrása a kései kfn. trom(b)el valamelyik előzménye, ami ma az irodalmi németben [Mault|T]rommel.
Másik lehetőség a hangutánzó eredetű dorombol igéből történő elvonás. Létezett a doromb 'házsártos nő' ill. 'zsörtölődés' jelentés is.
Mivel mind a hangalak, mind a jelentés közeli, ezért a tendencia erősíthette egymást. Másrészről a hangutánzó szavak esetében nagyon nehéz a tényleges eredetet követni, mivel a hangutánzás bármikor spontán is keletkezhetett. |
|
 |
3x_
2013-01-28 17:16:58
|
10692
|
Most írtam, hogy nem véletlen. |
|
A hozzászólás:
 |
e-story
2013-01-28 16:28:13
|
10691
|
Ez érdekes. Akkor csak a véletlen műve, hogy mostanra ugyanúgy nevezzük mind a kettőt? Ennek nem örülök, tetszett a feltételezésem. :) |
|
Előzmény:
 |
3x_
2013-01-28 16:23:04
|
10690
|
A kérdés adja magát. Tótfalusi István szerint a doromb végső soron a német Trommel szóból ered, míg a dorombol az a dörömböl hangutánzó szónak a változata.
(Na jó, de a "Trommel" hangzásra szintén valamiféle dörmögő, dörgő, zörgő, csörgő, pergő hangból eredhet (amikor a pergődob hangját utánozni akarjuk, akkor is trtrtrtrtrtrtrtrtr hangokat adunk), de ez már az én találgatásom) |
|
|
Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!
|