Keresés

Részletes keresés

bugadoktor Creative Commons License 2013-01-25 15:45:34 13190

Bár történelmi ismereteimet nem csak az ötvenes – hatvanas évek történelem könyveiből ismerem, ide másoltam néhány idézetet, amelyek az utóbbi 10 – 12 évben kiadott, a témával foglalkozó publikációkból.

Igazad van, Ők nem voltak a Donnál, de...

 

1941. 6. 27.      Magyarország megtámadja a Szovjetuniót

 

Miután a náci német erők 1941. június 22-én megtámadták a Szovjetuniót hatalmas területeket kellett megszállva tartaniuk. Ez ütőképes frontalakulatok kivonását jelentette volna a harcokból, ezért az OKW (Oberkommando der Wehrmacht) úgy döntött, hogy erre a célra magyar csapatokat kér a magyar vezérkartól. Ez esetben egyeztek a magyar és német érdekek olyan értelemben, hogy a magyar vezetés szerette volna minél tovább a harcoktól távol tartani és kímélni csapatait, a német vezetés pedig nem nélkülözhette megszálló alakulatokat a frontról. A magyar csapatok a teljes megszálló haderő 25%-át tették ki közel félmillió négyzetkilométeren. 1943-ban a magyar megszállók létszáma 90.000 fő volt.

A magyar egységek német vezetés alatt tevékenykedtek, így azonos megítélés alá kerültek a németekkel a szovjet fél szemében.

A keleti front ideológiai háborúját vívták, és saját bőrükön tapasztalhatták meg kegyetlenkedéseket és rémtetteket. A magyar csapatoknak két fő feladata volt a megszállás során: az utánpótlási vonalak biztosítása valamint a partizánok elleni harc. Ez utóbbi bár nem igazán ismert igen véres és lényeges része a magyar hadsereg háborús szereplésének.

A 6. gyalogezred esetében, hogy az egyik zászlóaljparancsnok lemezteleníttette a nőket, és 25 botütést méretett rájuk azért, mert visszatértek falvaikba, hogy értékeiket kimentsék. A lakosságot azonban ez sem tántorította el, így 25 ember kivégzését rendelte el (nőket és gyermekeket is).

A kivégzést nem mindenkin hajtották végre, a katonák elengedtek néhányat. Ez annyit tesz, hogy számos esetben mindenkit kivégeztek, aki úgymond gyanús volt. Bár itt is nyilván voltak különbségek az egyes alakulatok között - mindenesetre ez magyarázza, miért volt olyan szörnyű a magyar megszállás. Ráadásul a katonák politikailag sem voltak felkészítve arra, ami ott rájuk várt.

Érzékenyek vagyunk a saját vesztességeinket illetően? Igen!

Tragédiának tartjuk az elhurcoltak halálát, szenvedéseit, a családok fájdalmát? Igen!

Megszálltunk egy idegen országot, harcoltunk (öltünk) a határainktól 2000 kilométerre? Igen!

Fizetett is hazánk, emberben, anyagiakban is borzasztó nagy „jóvátételt”.

Ezért ne felejtsük el, hogy a történelmi és háborús adok – kapok mindig kétoldalú.

A hozzászólás:
xy333 Creative Commons License 2013-01-25 14:20:39 13189

Akiket elhurcoltak, azok nem voltak a Donnál. Civilek, fiatalok, öregek voltak, akiket malenkij robotra hívtak, vagyis azzal hitegették őket, hogy csak egy kis munka, aztán mehetnek haza. Ezért sokan még melegebb ruhát sem vettek, így vitték őket gyalog Bajáig, majd Temesvárra, később sokukat a Gulagra.

A II. vháborúról meg ne az ötvenes, hatvanas években készült könyvekből tájékozódj!

Előzmény:
bugadoktor Creative Commons License 2013-01-25 13:53:22 13188

A napokban volt Érden megemlékezés, a Szovjetunióba, kényszermunkára elhurcoltakról.

Sok tragédiáról, emberi szenvedésről beszéltek a meghívottak, amik az érintettek, és a családjaik szempontjából, érthetőek.

 

Csak egyről nem volt szó: miért is történt mindez? Mit keresett a Magyar Hadsereg a Donnál?

 

Arról jutott ez eszembe, hogy olvasom a 168 Órában:

 

„A Honvédelmi Minisztérium politikai államtitkára mondta (a Don-kanyarban elesettekre emlékezve a pákozdi emlékparkban), hogy a magyar katonák hazájuk védelméért haltak hősi halált a távoli ország harcmezőin.”

 

Ez most komoly?

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!