Nem szerencsés időszakban állsz neki ebből a szempontból. Egy kényszerű és erőszakos váltás időszakában vagyunk. A váltás célja érthető és teljesen respektálható: kevesebb fosszilis tüzelőanyagot égessünk el világításra. A lebonyolításban azonban a technológiai útkeresés, a töketlenség és a mohóság nehezíti a vevő dolgát, ráadásul az új technikák kezdetben mindig drágák, bizonytalanok, kezdetlegesek, és csak idővel megy lejjebb az áruk.
Az a helyzet, hogy szerintem a világítóipar (legalábbis a boltok kínálatából erre következtetek) még a kompakt fénycsöves korszakot sem volt képes feldolgozni, a led meg még nagyon messze jár attól, hogy valódi opció legyen. Az ergonómusokat pedig mintha elküldték volna tíz év fizetés nélküli szabadságra.
Az energiapánikkal és az izzótilalommal először megtapasztaltuk a huszadik század elejének élményét: a meztelen izzószálat. Az opál és matt izzók egy nagyobb felületre osztották el a kibocsátott fényteljesítményt, így sok olyan lámpát készítettek, ahol a "körte" közvetlenül látható volt. Amint betiltották a matt és opál izzókat, ezekből a fényforrásokból a clear izzók betekerésekor kellemetlen vallatólámpák lettek, a körtébe bújtatott halogén pedig csak rontott a szúrós nézésen.
Úgy egyáltalán roppant kellemetlen, nyomasztó érzést okoznak az erős kontrasztok a világításban, márpedig a mai fényforrások ilyenek. A power lednek nagyon nagy a kilépő teljesítnénysűrűsége (mert kicsi a felülete), ezért az embernek a chipet soha nem volna szabad látnia, csak indirekt módon volna szabad felhasználni a power ledek fényét. A power lednek azonban van egy fontos tulajdonsága: egy led (egy tok) egyszerre legfeljebb a tér felét képes megvilágítani, szemben az izzóval, ami majdnem a teljes gömböt világítja. A ledszalagoknál érdemes figyelembe venni, hogy sokszor még az indirekt fény sem elfogadható. Sokan led szalagot ragasztanak a konyhába a mosogatóhoz, de ott hiába nem látjuk a ledet közvetlenül, a fényes edényekről akkor is kellemetlen, szúrós reflexiót kapunk.
A kompakt fénycsövek terén szerintem semmit nem csináltak a tervezők, gyakorlatilag csak izzóhelyettesítőkkel lehet találkozni, így a lámpák egyesítik az izzók és a fénycsövek hátrányait. A led is megindult ezen az úton, egyre több az izzóhelyettesítő, pedig a led rengeteg lehetőséget kínál, úgy, és olyan helyre lehet szerelni / telepíteni, ahová izzót a magas hőmérséklete miatt nem.
Úgy látom, a tápfeszültség terén sem kielégítő a mozgolódás. A háztartásokat 230 V váltakozó árammal látják el, a led modulok pedig ha nem szabályozottak, akkor tipikusan stabil 12 voltot kérnek. Ez azt jelenti, hogy meg kell fontolni egy párhuzamos, 12V-os áramhálózat kiépítését, de legalábbis számolgatni kell, hogy mi éri meg jobban: egy nagyon jó, nagyon kis veszteségű 12 V-os áramátalakítót telepíteni lakásonként / helyiségenként, és azt szétvezetni sokkal vastagabb (és drágább) kábeleken, vagy mindenhova 230V-ot vezetni, és minden lámpába saját 12 V-os konvertert tenni.
Lehet, hogy az igazság valahol félúton lesz. Mindenesetre a ledekkel egészen más módon kell nekiállni a világítástervezésnek - szerintem. Ledes fényforrásból több, és többféle lehet, egy viszonylag egyenletes, de legalábbis durva, kellemetlen kontrasztoktól mentes világítást sok fényforrás összehangolt telepítésével lehet elérni.
Változnak a mérési módszerek is, van már "led lumen", és van, amire még nincs is mérési és bizonylatolási módszer: bizony a ledes fényforrások, amelyekkel kísérleteztem, gyakran büdösek. Átható vegyszerszag árad valamiből: vagy a ragasztóanyagokból, vagy a rugalmas, átlátszó, szilikon-szerű szigetelésekből, szóval mielőtt az ember ledvilágítás-tervezésbe fog, nem elég az energiaellátásról, a spektrumról, a villogásmentességről, a karbantarthatóságról és takaríthatóságról gondolkodni (a meztelen SMD szalag például nem tollseprű- és porrongy-kompatibilis), de arról is meg kell győződnünk, hogy a fényforrásunk nem fog átható műanyag- és vegyszerbűzt árasztani.
Ha telne villanyszámlára, maradnék az izzónál. De már lelki szemeim előtt vannak a negatív utópiák: titkos szekták éjjel, föld alatti titkos pincékben összejönnek, és elérzékenyülve, magasztos tekintettel izzófényt néznek. Leginkább huszonötös víztisztát, de az ereklyetartóban ott lenne a százas Tungsram, amit évente egyszer a legnagyobb óvintézkedések mellett kapcsolnának be az avatási szertartáson. Az energiaőrség járőrei pedig nagy lokátorokkal keresnék a bújkáló energiafogyasztókat, és elkoboznák a maradék rituális wolframizzókat. |
