Timi, ezt annyira jó volt olvasni tőled, komolyan mondom! Ez a halhatatlan optimizmus, erő és kitartás. Kb olyan, mint tejbemacska, aki lehet, hogy most ezt nem is olvassa. Gondolatban már milliószor szobrot állítottam neki, a makacsságáának és kitartásának. Ő is dr lett, nagyon nagyon sok kínlódás, szenvedés, tanulás, megalázás és újra meg újravizsgázás után. Sokszor mondtam neki, hogy az én szememben nem az a jó doki, akinek elsőre sikerült minden vizsgája, vagy színötös/színtizes ugye :), hanem az, aki addig-addig tanul és tökéletesíti tudását, amíg valóban meg nem lett a vizsga, be nem épült a tudásanyagába, nem adja meg magát és kitart, mert végig a végső cél lobog a szemei előtt, ezzel sikerül legyűrni az akadályokat (vizsgákat). Szóval fel a fejjel és nagyon sok sikert!
De azért az önbeteljesítő jóslattal hagyj fel, oké? :)
Nem, nem waldorf, kisebb-nagyobb konfliktus után határozottan NEM waldorf (senki ne magyarázza félre, továbbra is szívem csücske a waldorf filozófia, de most már hagyjuk a f.szba, hogy mi megy végbe az oviba is). 6 hósan irattuk fel a várólistára (az én hibám, hogy nem akkor, mikor dupla csíkos lett a teszt), "elvesztették az adatainkat", nyoma veszett minden iratnak, ami bizonyítja, hogy jártunk arrafele és felvettek a rendszerbe, most meg késő bánat, sok a gyerek és csak azokat veszik fel, akiknek eleve oda jár a nagy testvérük. És mivel a waldorf óvodába járó nagy testvér egy olyan elem, amit önhibámon kívül nem tudok biztosítani egyetlenemnek, esik az egész. De nem baj, 5 percre tőlünk van egy jó ovi, tündéri óvónővel, kevés gyerekkel és nyitott szívvel, tárt karokkal várják Adrit, pedig csak 2 hete voltunk iratkozni. Szóval jobban esik oda járatni Adrit, mint egy olyan helyre, ahova véres harc folyik a bejutásért. |