Keresés

ÜdvözlünkHerelem!

Szerintem ez minden cicánál más.Az enyém 2 éves lesz februárban.Kandúr a drága.15 hetesen hoztuk el.Azóta semmit sem változott a jelleme.A "ragtapasz" tökéletes jelző rá.Ahol vagyunk,ott van.Úgy hozzám bújik,ha alszunk,h időnként a páromat kell megkérnem,h segítsen megfordulnom az ágyban:-)Ha ülök a gépnél,az ölembe bújik és alszik.Mindenhol ott van.Imádja,ha vakarom és simizem.Ritkán vonul el,az sem tart sokáig.Akkor alszik külön,ha nyáron nagyon meleg van.Ha nem foglalkozunk vele reklamál.Szeret fogócskázni.Olyankor elbújik és lesből támad.Kergetni kell és elkapva meggyömöszölni:-))

Mit jelent nálad az,h nem viseli jól a szeretgetést?

Szia!

Üdv a klubban!

Pár észrevétel: Mint azt már itt olvashattad, az nem igazán nevezhető tenyésztőnek, aki 7 hetes korában odaad egy kiscicát! Én is 8 hetesen hoztam el Lizikét és hát volt is probléma, nem evett rendesen és talán ezért sem lett egy nagy cica, de mondjuk mi már így szeretjük... :-D

Egy cicát nem lehet nevelni... illetve csak nagyon nehezen. A cicák általában, pláne a Brit cicák felnőtt korukra hajlamosak arra hogy visszavonultabbá vállnak. Lizike is olyan volt picinek, hogy szinte görcsöt lehetett rá kötni... most meg reggelente bújik amikor a kaja közeleg, meg esténként néha szokott az ágyba odajönni és bújni egy kicsit, de azt sem nagyon. Napközben csak akkor lehet simogatni ha odajön és lefekszik a szomszéd fotelbe, de csak úgy, na úgy nem! A fiam azt szokta mondani rá, hogy egy arisztokretén...

Lehet mozgatni, egy lézerrel, egy egérlabdával vagy egy tollaspálcával egészen be lehet pörgetni, de a babusgatást azt nem szereti.

Ha esetleg vannak képeid a cicádról, akkor azt ide is felteheted.

Sok örömöt kívánok nektek!

Sziasztok!:)

Új tagként csatlakoznék Hozzátok. Nagyon sajnálom,hogy eddig nem találtam meg ezt a klubbot!:(

Bele-bele olvasva az eseményekbe nagyon jó lett volna. Sokat tudtatok volna segíteni. Talán most is tudtok még.:)

Nekem soha nem volt cicám, nem is gondoltam volna, h valaha lesz. Tavaly karácsonyra kaptam 7 hetesen egy kis bogyót.:)

Emlékszem elsírtam magam a gyönyörűségtől, de kétségbe is estem, hogyan tovább, mit hogyan kell csinálni? Még ma sem tudom igazán, bár a tenyésztőtől kaptam instrukciókat, de ezek kifejezetten a tartására vonatkoznak. Viszont a "nevelése" komoly kérdőjel számomra, s félek elrontottam. Az igazság az, hogy amikor megkaptam, a nyakamba bújt.....:) én ott, akkor elvesztem.....azóta is csak határtalan szeretetet, imádatot érzek iránta! Fogalmam sincs, hogy élhettem eddig nélküle??? Sajnos én olyan vagyok, hogy a szeretetemet a babusgatással, simivel, az érintéssel is muszáj kifejeznem, s úgy tűnik ezt nem viseli jól.:(

Nem tudom, hogy "van -e élet" mostanában itt, csak remélni tudom, hogy igen. Többször felnézek és ha lesznek tapasztalt gazdik, akkor szeretném kérni a véleményüket, segítségüket.

Előre is köszönöm! Addig is sziasztok!:)