Kedves Mindenki!
Sajnos már nem könnyű, azaz nem is volt könnyű, az első hét ami nagyon jó volt mert kipihentem magam. De azóta tényleg nagyon lelki ismeret furdalásom van, pedig tudom, és mindig megbeszélem magammal, hogy ez így jó ahogy van. Megkérdezem magamtól, hogy nem ezt akartam, de igen, akkor meg miért is van lelkiismeret furdalásom. Anyunak nagyon jó ahol van, nem egy hotel, de meg kap mindent, ellátást tisztaságot, gondozást, akkor mit akarok. Tudom de ha egy hétig nem megyek be hozzá, akkor már hiányzik, pedig nem is ismer meg, megkérdezte hogy én is itt dolgozok?, és azt hottem hogy össze esek a fájdalomtól úgy szorított a szivem, alig bírtam magamat türtöztetni, hogy elne bőgjem magamat. De hát nemtudok mit tenni, megyek hozzá ahogy tudok, és lehetőségem van, és valóban én is úgy látom hogy épül nagyon lefelé. Vért vettek tőle, és nagyon vérszegény. Lehet hogy azért is olyan sápadt. Nagyon megvannak elégedve vele, mert csendes és azt csinálja amit mondanak neki, ez is nagyon jó. Babuci én is ugyanezt érzem mint Te "Az igazság az, hogy félek menni, mert borzasztó nézni a leépülését....." mindig azon rágódok hogy mi is vár rám amikor bemegyek. Megálok az ajtóban és félek bemenni, nagyon rossz érzések vannak bennem. Pedig most már tényleg nincs vele gondom, és mégis ideges vagyok miatta. Nem kellene, de szerintem ez természetes, az lenne a baj ha nem is érdekelne hogy mi is van vele. De valóban nagyon hiányzik!!! Hétfőn megyek is hozzá!!
Szép estét mindenkinek |
