Kedves MIndenki!
Sikerült az anyukámnak bekerülni az otthonba, 2 hete van ott, és azt mondják nincs vele semmi gond, mident meg eszik persze folypépesen van. A reggeli meg a vacsora kenyeres és mindent meg eszik szépen. Nagyon örülök hogy el van, néha elkeveredik de meg mutatják neki az ágyát és minden rendbe van. Lehet hogy én voltam nagyon türelmetlen vele, mert nem tudtam felfogni a betegségét? nem tudom lehet hogy így van, de nagyon örülök hogy minden rendbe van körülötte. A vérképe nem jó, megint vérszegény, pedig ha ezt kivizsgálják akkor megint korházba kell vinni, és vért kap, nagyon remélem hogy ez nem következik be. Tegnap voltam nála, olyan jót aludt hogy nem is keltettem fel. De azért nagyon lelkiismereret furdalásom van miatta, pedig az alvás az jót tesz neki. Amikor először látogattam meg, azt hittem a szívem ketté szakad, meg kérdezi tőlem hogy te is itt dolgozol, még nem láttalak itt. Eddig sem ismert meg, mert az hitte hogy én is nővér vagyok, úgy is beszélt velem még otthon. De nem gondoltam volna hogy még romlik az emlékezete. Iszonyatos érzés, én is nap mint nap bőgök, pedig tudom hogy nagyon jó helyen van, és jó körülmények közözött, de valahol belül mégis örlöm magam, hogy miért pont vele kelet hogy ez meg történjen. Most is bőgök pedig tudom hogy Ő már nem lesz jobban. ÉN biztos hogy nem fogom haza hozni, mert úgysem tudja hogy hova hozom haza, csak megint kizökkenteném a mostani környezetéből. íinkább amikor érzem hogy hiányzik akkor bemegyek hozzá, nem olyan messze van tőlünk, és akkor egy kicsit lenyugszok, vagy éppen fel idegesítem magam. De legalább tudom rendessen élni az életemet, nem rettengek azon hogy valami baja esik itthon, és a lakásban történik vele valami, az még borzasztóbb lenne, mert akkor nem maradnék többet a lakásban. Nagyon hiányzik, de mindenkinek jobb így.
MIndenkinek nagyon boldog új esztendőt kívánok, minnél kevesebb sírással, persze könnyű ezt mondani.
|
