Keresés

Részletes keresés

Muriel44 Creative Commons License 2012-12-29 15:05:01 874

Szia,

 

Az a helyzet, hogy kissé meglepődtem, hogy már egy napja senki sem reagált a bejegyzésedre. Gondoltam én reagálok valamit.

A helyzeted egy része megnyugtató. A barátnőd megértő veled és ezen "hobbiddal" - én ezt a kifejezést szoktam használni bizonyos határig ezekre a megnyilvánulásokra. Jó olvasni, hogy a mindennapi hetero életeddel össz tudtad egyeztetni, hogy néha női holmikban vagy. Legalábbis egy ideig. A gyermek közeledte egy olyan változás, mely felborítja a mindennapotokat. Szerintem be tudjátok állítani az egynesúlyt. Lesz időtök, bár ugyan nem tudom mennyi van hátra a gyermek megszületéséig, de azt szem előtt tarthatod, hogy eltelik vagy másfél év is, mire annyit felgo a körülötte levő világból, hogy valamit majd megint változtani kell. S lesz három éves a gyerkőc mire a szexulalitás kialakul benne és felfedezi önmagát. Tehát még szerintem van időtök megoldást keresni.

A párodra történő harag projektálás természetes jelenség, mert valami akadályt képez a hobbid végzésében, s az akadályokat nem szereti az ember. Ezen részed megértem én is, mert sokszor van, amikor nagyobb késztetés van bennem, hogy olyan szinten, mint ahogy te női holmikban legyek, s ha ebben valami gátat képez, akkor feszültebb vagyok én is, de ezt idővel meg kell tanulni kezelned. Csak az életetek ritmusának megfelelő kialakítása az, ami megoldást jelenthet. Szerintem. Ha gondolod privátban írhatsz még -email-en, ha az segít még egy picit. 

A hozzászólás:
flexan Creative Commons License 2012-12-28 12:16:25 873

Sziasztok!

 

Elég sokat elolvastam a fórumból, de még nem mindent. Először egyben akartam, de annyi kérdés merült fel, hogy inkább felteszem őket, és aztán olvasok tovább. Remélem, hogy nem ismétlek korábbi témákat. :-)

 

Nem akarnék sokat írni a kezdetekről, főleg, mert én sem igazán értem vagy emlékszem vissza pontosan. Szeretek teljesen átöltözni, mindemellett heteroszexuális vagyok, és nem érzem magam nőnek. Akkor miért? Teszem fel magamnak a kérdést sok-sok éve. Eddig két okot sejtek mögötte. Olvastam itt is hasonlókat. Az egyik az nem szexuális. Úgy tudnám jellemezni, hogy kellemes a finom ruhák érintése, biztonságot ad, kiszakít a hétköznapokból, elmúlnak tőle a gondok, ugyanakkor kiélhetem benne a lázadást, hiszen nem elfogadott dologról van szó. A másik fele szexuális. Nyilván ennek az egyik forrása a szexfilmekben keresendő. Gyönyörű és izgató látvány egy csinosan, szexisen öltözött nő. Először csak nőkön kerestem ezt. Az akkori barátnőm nem értette, hogy miért viseljen szex közben ruhát. Szerinte az megöli az intimitást. Hiába halmoztam el harisnyákkal, cipőkkel. Egy idő után adta magát, hogy én hordjam ezeket. Erről ő természetesen semmit sem tudott. Aztán vége lett a kapcsolatnak, és most már évek óta egy másik kapcsolatban vagyok. Talán a korábbi elutasításnak köszönhetően itt nem nagyon próbálkoztam a párom felruházásával, egyfelől mert azt gondoltam, majd rájön, mit szeretnék (nem jön rá, ilyenben senki ne reménykedjen). Másfelől pedig már megvolt a korábban kialakított helyettesítő cselekvésem, a beöltözés.

Élethelyzetünk a következő: Párom teljes állásban dolgozik, reggel elmegy otthonról, este visszaérkezik. Az én munkám számítógépes. Ez heti néhány óra elmászkálást jelent az ügyfelekhez, a többi időben otthon ülök. Ez tök jó, reggel beöltözöm, és megtáltosodva megy a munka. Kész. Persze közben folytonos önostorozás, hogy amikor párkapcsolati konfliktus van, akkor biztosan emiatt. Ezért évekkel ezelőtt elmondtam neki. Elfogadás. Csináljam, ha jól esik, nem zavarja, de ő nem szívesen látna engem nőnek öltözve. Ellenben ő nagyon szívesen beöltözik nekem szexi cuccokba. Nem mintha nem öltözne mindig csinosan, de szerettem volna rajta kihívóbb darabokat is látni. Nem az utcán, hanem itthon. El is kezdtünk együtt boltokba járni, beszerezni mindenféle ruhát. A párom tök lazán állt a dologhoz, ha vettünk neki egy-egy cuccot, akkor megkérdezte, hogy szeretnék-e belőle én is egyet magamnak, vagy éppen mielőtt selejtezett valamit, akkor felajánlotta nekem.

Most itt mindenki azt hiszi, hogy biztosan milyen jó nekem. Nem. Akkor valószínűleg nem írnék ide. :-) Ettől a nyíltságtól, és lazaságtól teljesen leblokkoltam. Úgyhogy bármennyire is várta volna, nem öltöztettem be a megvett holmikba, és a ruha boltban mindig leblokkoltam, ha nekem akart venni valami női cuccot.

Vajon miért? Az a tippem, hogy én mindig úgy tekintettem a beöltözésre, mint elmúló, levetkőzhető dologra. Tehát még egyszer, aztán soha többet. Gondolom ti tudjátok, hogy ez nem így megy. :-) A szexuális életünk alapvetően rendebn van, de mindketten érezzük, hogy lehetne még fűszerezni. Csak mindkettőnkben van valami gátlás, hogy lépjünk. Ez pedig hülyeség. Félúton vagyunk 30 és 40 között, nem érdemes elvesztegetni az éveket, érdemes igazán megélni az életet, a szexulaitással együtt. OK. Ezért aztán fél évente előkerül a téma, amitől elmenekülök, vagy végig beszéljük, de mégsem kezdeményezek utána. Egyedül itthon letudom, és kész.

Szerencsére ebben jött egy kényszerítő változás. Nemsokára gyermekünk születik, így párom tartósan itthon van. Mindketten nagyon örülünk, több idő egymással, én pedig naívan azt hittem, hogy akkor most vége a beöltözősdinek. Tévedtem. Eddig rendben volt a szexuális életünk, de volt egy olyan tévképzetem, hogy ha nem öltöznék be, akkor jobb lenne. Hülyeség volt. Mióta itthon van a párom, azóta alig szeretkeztünk. Persze, a terhesség is sok mindent megváltoztat mindkét félben, de most nem erről van szó. Elkezdtem feszültté válni attól, hogy nem öltözhetek át. Emiatt pedig elkezdtem haragudni a páromra. Tudom, hogy hülyeség, de akkor is ezt éreztem. Ezért leültünk megbeszélni a dolgot.

Megbeszéltük. Párom javasolta, hogy akkor néha elmegy itthonról, vagy bezárkózom a szobámba, én meg csináljam. Szerintem ez nem OK, mert nem akarom kizárni az életemből. Ráadásul ez nem önkielégítés. Ha itthon van a párom, és szexre vágyom, akkor szeretkezzünk. Tehát itt a női ruha viselésnek nem a szexuális része a probléma. Aztán kezdett körvonalazódni, hogy az nem zavarja, hogy ha csipkés bugyit, harisnyát, női cipőt hordok itthon. A kombiné, smink, paróka, melltartó már sok. Valahogy úgy értelmezem ezt, hogy addig nincs gond, amíg én egy férfi vagyok, akin női ruhadarabok vannak, csak ne változzak át teljesen. Ez tök jó. Lehet dolgozni, múlik a feszüóltség, javul a szexuális élet.

És itt jön a tulajdonképpeni kérdés. Mert az nagyon jó, hogy ezeken így végig tudtunk menni. De. Nemsokára megszületeik a gyerekünk. Hogy a fenébe fogja azt értelmezni, hogy az ő apukája otthon női cuccokban mászkál. Nem a szexis darabokra gondolok, a szexuális életünk nem tartozik a gyerekre, hanem a hétköznapi, munkához felvett ruhákról van szó. Tudom, természetesen, mert ezt tanulja tőlem. A probléma ott lesz, amikor ovodába, iskolába megy, és emiatt konforntálódik majd a többiekkel. Mert az egy dolog, hogy magammal mit csinálok, de az már nem mindegy, amit a gyerekkel. Felelősségel tartozom. Nem akarom ezzel a saját problémámat a nyakába akasztani. Mit gondoltoko erről? Van itt valakinek hasonló problémája?

 

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!