|
|
|
|
 |
LvT
2012-12-23 23:34:18
|
10680
|
Addendum: A névszói son ~ igei sön- kapcsolata hangrendi átcsapással sem képzelhető el a törökben, ugyanis a mély hangrendű szó vége eredetileg más: soŋ, csak az oszmán-törökben a veláris ŋ hang alveoláris n-né vált, vö. még oszmán-török deniz ’tenger’, de kazah теңіз (teŋiz). Az ŋ : n különbség a török nyelvek túlnyomó többségében fentmaradt, vö. kazah соң (soŋ) ’vég; után’ : сөн[у] (sön[u]) ’kialszik, kihuny, elhal; eltűnik, elvész’. |
|
A hozzászólás:
 |
LvT
2012-12-23 23:10:33
|
10679
|
> nekem ebből a "szűnik" ige jut eszembe, nem lehet összefüggés ezzel a török "utolsó" szóval?
Ezt az oszmán-török sön[mek] ’kialszik, kihuny; hanyatlásnak indul’, illetve halha-mongol сөнө[х] (szönö[h]) ’megsemmisül, elpusztul; (tűz) kialszik’ igével kapcsolja össze az etimológiai irodalom. |
|
Előzmény:
 |
3x_
2012-12-23 17:04:32
|
10652
|
Ez érdekes, nekem ebből a "szűnik" ige jut eszembe, nem lehet összefüggés ezzel a török "utolsó" szóval? |
|
|
Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!
|