Keresés

Úgy legyen, hogy nagyobb legyen az ijedtség, mint a baj. Félő, hogy én is kalap-kabát-ot mondok, aztán majd ha visznek...

Nem a fájdalomtól félek, mint elején is mondtam, hanem az "érfestés"-től, mert ugye mikor régebben próbálták, akkor ugyan még elavultabb módszerek voltak, de kiderült, hogy allergiás vagyok a kontraszt anyagra, és súlyosan, majdnem elpatkoltam.. Azóta húzom, halasztom, már igen régóta a vizsgálatot.

szóval mostanában a vérnyomásom sem megy le, ahogy közeleg az idő, pedig szedegetem a gyógyszereket még pluszban is, de makacsul 170-180.

Azért milyen jó, hogy ilyennek is örülhet az ember fia, hogy nem fekélyes, csak ekcémás a lába....

Kettős válasz: Kedves Rita! Nekem teljesen ismeretlenek voltak azok a kezelések, amiket írtál. biztos vagyok benne, hogy valaki már járt ugyanebben a cipőben, csak még nem talált ide az oldalra.

Tibbe kolléga, a papa, akinek a "behatolás" helye megvastagodott halmozottan beteg volt, de nem volt elesett öregember.  Cukor betegsége és szívbetegsége is volt. No meg ugye a kor...

A szörnyűségesen hangzó behatolás az nálam is megtörtént, az érfestésen. Előtte egy évvel a műtőasztalon mondtam ugyanolyan szúrásocskára, csak a jobb felkaromon, hogy kalap-kabát, nekem elég volt a tudat is.

Aztán amikor a lábamban elzáródott az ér, szükség volt az érfestésre, a klinikán nem variáltak sokat. Lágyékhajlati  artérián keresztül szúrtak meg. az érzéstelenítő injekciónál elgondolkodtam, biztosan jó helyen fekszem-e, de kiderült, hogy fájdalmatlan.  Utána pár napig éreztem a helyét, de azóta semmi nyoma.

 Mopet kolléga! A lábam szerencsére nem lett nagyon csúnya. Csak képeken láttam milyen egy valóban előrehaladott, agyon-vissza vakart, elfertőződött ekcémás láb. No, az "valódi szépség volt".....a legyeknek, gondolom én. Mivel laikus vagyok, nem tudtam mi lehet az a gyanús pirosodás. Egyből a legrosszabbra gondoltam. Szerencsére legtöbbször nagyobb az ijedtség, mint a baj.