Sziasztok! Bár nem örülök neki, hogy másnak is súlyos problémái vannak, de örömmel üdvözöllek a körünkben Rita! A leírt alternatív gyógymódokkal kapcsolatban semmi információm nincs, még nem is hallottam róluk. Valószínüleg kerestem volna őket, ha szükség lett volna rájuk. Az, hogy egy láb mitől tud kisebesedni "rejtély'. Úgy olvastam, hogy a nyirokkeringés hiányosságától. A műtétem után a lábamon maradtak érzéketlen részek. A képen berácsoztam a leginkáébb érzéketlen területet. Fehér nyíl mutat oda, ahol elkeződött egy kisebesedés jellegű bőrjelenség. Valójában nem seb, hanem olyan, mint a pitiriázis. Természetesen megmutatom az orvosnak, mert hamarosan megyek hozzá. Nem érsebész, hanem háziorvos. Minden nap mégsem akarok odarohangálni.
Viccelődök vele itthon, hogy szörnyű fekélyek közepedte fogják lecsapni tőből és akkor hülyén mutat madj kipreparálva. (Ezért az asszonyka nagyon le szokott baxni) A feleségem művese osztályon dolgozik. Halmozottan beteg embereket látnak el. A vese elégtelenség mellé, vagy azt megelőzően cukorbetegsé is párosul. Megkérdeztem, nem fekélyes a lábuk és nem kell nekik lecsapni. Az érszűkület is egy "járuléka" a cukorbetegségnek, de semmivel sem súlyosabb formájú, mint a dohányosoké, vagy mint az én esetemben, amikor még érfal sérülés is megelőzte a "dugulást". (csak a bal lábamon, a jobbnak semmi baja)
Természetesen én is tartottam a műtéttől az enaurizmám ügyében. Tudtam, hogy előbb-utóbb meg kell csinálni, de valami "egyszerű kis lyukra" gondoltam, amin kiveszik a megvastagodott részt, és a kanyarokat felhasználva megnyújtják és összevarrják a két véget. Igen nagyot tévedtem. Utólag átgondolva a műtét nagyon logikusan történt és igen jó a végeredménye.
Faternak annak idején nagyon súlyos érszűkülete volt. Ő apró gyerekkorától fogva dohányzott. Valószínüleg hajlamai volt az érelmeszesedésre. Azt hiszem 55 éves kora körül kapott mindkét lábába mű eret. Az akkori honvéd kórházban végezték a műtétet. Ez olyan 1988. körül történt. Ennyivel előzött meg engem és neki is jól sikerült. Időközben elhunyt, de nem azért és nem abban.
A Városmajor Utcai Klinikán volt egy szobatársam, 73 éves, vagy 74 éves férfi. cukorbeteg. Neki a combhajlatába tettek be egy sztentet, mert egy valamikori behatolás nyoma "megvastagodott". Keetőnk között, a koron kívül annyi volt csupán a különbség, hogy kicsivel több gyógyszert és kifli helyett zsömlét kapott. (Ez utóbbit egyszer meg is reklamálta, hogy nekem miért kiflit hoztak. Ez legyen a legnagyobb problémánk, ha már betegek vagyunk.)
No, akkor megpróbálom idetenni a képeket, a lábam mostani állapotáról. előtte kicsinyíteni kell őket.
  
|
