|
|
|
|
 |
LvT
2012-10-27 22:41:10
|
10632
|
A mai korban, amikor iskolában tanítják az idegen nyelveket, és mégsem tanuljuk meg, idegen lehet az a régebbi állapot, hogy kevert etnikumú területen, illetve vásározók stb. több nyelvet is megtanultak (úgy, ahogy) hallás után, külön tanulás nélkül.
A latin is élő nyelv volt azoknak, akik az adminisztrációval, felsőbb osztályokkal érintkeztek. Aki pl. falusi bíróságra apellált, az jó ha tudott annyit (és a gyermekeit is megtaníttatta), hogy a latin nyelvű megyei leiratokat stb. elolvassa. Tanítónak ott volt a falusi lelkész, kántor. |
|
A hozzászólás:
 |
vörösvári
2012-10-27 21:24:46
|
10631
|
Köszönöm a választ. Meglepő amit írsz az alsó rétegek latin nyelvtudásáról, ez egy középkori magyar specialitás ? Arról még nem hallottam hogy az alsó rétegek latinul tanultak volna, azt tudom hogy a városokban a kézművesek és kereskedők gyerekei tanultak néhány évet latinul a káptalani iskolákban. |
|
Előzmény:
 |
LvT
2012-10-27 19:45:49
|
10629
|
Vegyük Méliusz Juhász Pétert. A már nem juhász, amikor a vezetéknevét lefordítja [latin melius < görög μήλειος (méleiosz) ’juhhoz tartozó’], hanem nyugaton tanuló diák. vagy vegyük a Fekete város-beli Fabricius [< latin faber ’kovács’ + -icus + -ius] családot: ők már rangos polgárok, akik szerte a világban intézték az ügyeiket.
A humanizmus, amely nálunk pl. Mátyás korában honosodott meg – az ő uralkodó háza sem „Holló” volt, hanem „Corvinus” – jellegzetessége volt ez, előbb az uralkodó osztályban terjedt el, majd ez leszállt az értelmiség (pl. a alacsony eredetű papság) és a polgárság közé, és onnan azért a módosabb és függetlenebb parasztság közé is. Ezzel adtak presztízst maguknak: a lengyelek közt így terjedtek el a -ski végű nevek, másutt a presztízs máshoz kötődött.
Azt se felejtsük el, hogy nálunk valóban sokáig beszélték a latint az alsóbb néposztályok közt is, hiszen ez volt az ügyintézés, a bíróságok stb. nyelve. |
|
|
Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!
|