Keresés

Részletes keresés

LvT Creative Commons License 2012-10-23 18:54:45 10624

> a n után a zöngés hangszabály miatt a t helyébe a d lép a nevekben

 

Én nem ilyen kategorikusan fogalmaztam, mert ez általánosságban nem igaz. Én az adott esetre írtam, hogy „Az /n/ zöngéssége hatott a követő hangra, így lett a Mendi alak.

 

A zöngésségi hasonulás, amelyről NevemTeve írt, a magyarban „hátrahat”, azaz a második mássalhangzó zöngésíti, vagy zöngétleníti az előtte álló mássalhangzót: ezért a lásd ejtése /lázsd/, a kéztő ejtése /késztő/. Ez a tulajdonság okoz pl. helyesírási nehézséget a /készpénz/ szónál, ha nem tudjuk, hogy ezt már elkészített készpénz-ként, vagy a kezünkben lévő *készpénz-ként értelmezzük.

 

vrobee azt is megemlítette, hogy vannak „semleges” hangok, amelyek nem okoznak hasonulást. Ilyen pl. a /v/ is, ezért a hatvan ejtése /hatvan/. Ez nem igaz ugyanakkor a vasi nyelvjárásra, ott a /v/ nem semleges, a hatvan ejtése /hadvan/. Ezt az ingadozást megtaláljuk a vezetéknevekben is: a német Oswald névből származó magyar Osvát(h) névnek vagy Ozsvát változata is.

 

Néha azonban tapasztaljuk, hogy elő-előfordul előreható hasonulás is, ráadásul ezt gyakran „semleges” mássalhangzók okozzák. Ennek az lehet az oka, hogy mindennapi gyors a beszédre a kevésbé artikuláltság a jellemző, és a két mássalhangzó határán a hangszalagok rezegtetését (ez a zöngésség) nem mindig „sikerül” időben leállítani. És azért történik ez „semleges” mássalhangzók után, mert azok zömmel olyan zöngés hangzók, amelyeknek nincs zöngétlen párjuk: így az hátraható hasonulás sem tud rájuk hatni. Ha az adott szó deetimologizálódik, azaz a beszélők már nincsenek tudatában a felépítésének, más szavakkal, képzőkkel való kapcsolatának, akkor az allegroform (gyors ejtésű) alakok az eredetiek helyébe léphetnek.

 

Nyilván most nem jut eszembe egy ilyen /nt/ > /nd/ példa sem, de a hasonló /jt/ > /jd/ változásra példa a hajtó > hajdú. Ez utóbbi példa arra, hogy ahol fennmaradt az etimológiai kapcsolat a hajt igével, ott megmaradt a /jt/, ahol pedig elveszett az eredeti jelentés, mivel a hajdú foglalkozásnévből népcsoportnév lett, ott rögzült a /jd/ zöngésülés. A vezetéknevekre általában ez a jellemző, mivel az első elnevezett után már nem volt közvetlen a jelentéstani kapcsolat – hiszen a leszármazottak már nem hordanak, ill. készítenek mentét, így rájuk nézve a Mente név nem hordoz jelentést –, ezért a vezetéknevek a rendszerszerűtlen változásoknak „kevésbé állnak ellen”, mint a közszavak.

 

Mert azt meg kell mondani, hogy a magyarban az hátraható zöngésségi hasonulással ellentétben a előreható hasonlás alkalmi, rendszerszerűtlen jelenség.

A hozzászólás:
vörösvári Creative Commons License 2012-10-23 16:49:42 10620

Kedves Lvt !

 

Lenne egy nyelvi kérdésem a válaszoddal kapcsolatban, amit adtál a családnév topikban nekem. Nem ismerem olyan jól a nyelvi szabályokat. Az érdekelne amit irtál, hogy a n után a zöngés hangszabály miatt a t helyébe a d lép a nevekben. Ez miért van így ? Előre köszönöm a választ.

Előzmény:
LvT Creative Commons License 2012-10-23 16:29:07 10619

> Az albán q /c/ -vel kapcsolatban: feltételezem, valamivel korábban kb. /k'/ lehetett a hang

 

Sőt az arbëreshben (az itáliai albánban) és az arvanitikában (a görögországi albánban) még mindig [kʲ], illetve a zöngés párja, a gj még mindig [gʲ] ejtésű [ɟ] helyett. Az arvaniták, ha helyesek a forrásaim, a XIII. sz.-tól kezdve vándoroltak délre, és váltak el a toszk (délalbán) tömbtől, az arbëreshek pedig két évszázaddal később. A palatalizáltból palatálissá válás tehát a XIII–XV. sz.-nál nem lehet korábbi. Maga a palatalizáltság azonban régi megkülönböztető jegy, hiszen a hímnemű főnevek egy osztálya éppen így, a szóvégi mássalhangzó lágyításával képezi a határozatlan többes számát, pl. ujk ’farkas’ > ujq ’farkasok’, zog ’madár’ > zogj ’madarak’. Ezenkívül csekély számban van ősi kontraszt, pl. az alapnyelvi eredetű ky [ky] ’ez’ névmásban magas magánhangzó előtt kemény maradt, miközben rendesen ilyenkor meglágyul, vö. qytet ’város’ < vulgáris latin civitate.

 

 

> hiszen a latin szavak mellett a török átvételekben is a k helyén szerepel a q

 

Ezt nem értem. Fontos látni, hogy az albán q csak helyesírási termék, nem mond semmit más jelölési konvenciókban használt q jel hangértékéről. Az albánoknál Sami Frashëri vezette be a XIX. sz. végén a q betűt a [c] hang jelölésére (vö. itt). Frashëri „gátlástalanul” kölcsönvett és átértelmezett betűket a görögöktől is, hogy az egy betű - egy hang alapú ábécéjét (az ún. isztambuli ábécét) megalkossa. A görög ε sosem jelölt svát, mégis [ə] értékben szerepelteti, az IPA viszont a magyar nyílt e hang értékében használja. (A török yeni yolban pedig éppen fordítva: az IPA svájával azonos ə betű jelöl nyílt [ε]-t.)

 

Az oszmán-törökben egyébként nincs meg a török mély [q]. Ezért van írnak itt kara ’fekete’ alakot a köztörök qara helyett. Ugyanakkor – főként az arab és perzsa eredetű szavakban – /a/ és /u/ előtt az oszmán-törökben is felléphet a k, g, és l palatalizációja: ezt az új oszmán-török helyesírás cirkumflex ékezettel jelöli a magánhangzón, vö. oszmán kar [kar] ’hó’ : oszmán kâr [ca(:)r] ’haszon’, ill. oszmán gâvur [ɟa(:)ʋuɾ] ’hitetlen’ ~ magyar gyaur.

 

De ennek az oszmán-török jelenségnek nincs köze az albán lágyuláshoz, csak párhuzamos jelenség. Bár az albán nyelv oszmán-török átvételeiben ez az ekvivalencia fellép, vö. arab kātib ’írnok’ > oszmán kâtip [ca(:)tip] > albán qatip (szintén ebből az oszmán-török szóból való a szerb ćatib > ćata ~ ćato szó közvetítésével a magyar régi tyató ~ csató).

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!