Keresés

Részletes keresés

vrobee Creative Commons License 2012-10-22 13:56:55 10612

LvT, köszönöm a választ!

(Azonnal elolvastam, de csak most vettem a fáradságot, hogy válaszoljak.)

 

Azt hiszem, a lágy e/i-s kérdésem mellé ment, igyekszem máshogy megfogalmazni. Szóval mitől van az, hogy megvan a be-bě /bje/ szembenállás , de ugyanez nincs meg a bi - by esetében? Tudom, hogy mindez csak ortográfia, de biztosan van történeti magyarázata.

 

Marha érdekes amúgy ez a "helycserés" magánhangzóváltozás.

Mondjuk azt ki tudnád fejteni, hogy az  /ó/ és az /é/ „tiltott” hangok voltak mire érv, hiszen pont az ilyen láncváltozásoknál teljes nyugalommal töltik fel a nyelvek a nem használt hangokat. Ha a diftongizálódás addigra végigfutott, akkor ez megtörténhetett volna, ha pedig még zajlott, akkor viszont lefuthatott volna azon is a diftongizálódás, így talán túl sok hang rántódott volna egybe, ez akadályozta meg?

A hozzászólás:
LvT Creative Commons License 2012-10-11 21:26:09 10604

Tévedés ne essék: a cseh bít(i) ’üt’ és a být(i) ’van’ egyaránt [bi:t, bi:ci] ejtésű, csakúgy mint a szlovák megfelelői,a biť ~ byť [bic]. A b tehát fonetikailag mindig kemény. A különbség fonológiai, azaz, hogy hogyan kapcsolódik más hangzókkal, képzőkkel. És ez is igazából kb. a XV. sz.-ra vonatkozik, amikor kialakult a cseh helyesírás.

 

Megpróbálok analógiát bemutatni. A magyar köznyelvben csak egy /e/ magánhangzó van, míg nyelvjárásokban e helyett hol nyílt /ę/, hol zárt /ë/ hallik. Bizonyos esetekben mégis el tudjuk dönteni, hogy a fonetikailag egyetlen /e/ fonológiailag nyílt-e avagy zárt. Pl. a ti éltek igében biztos, hogy nyílt /éltęk/ van, mert a rag mély hangrendű párjában is nyílt a magánhangzó: vö. ti álltok. De az ők élnek alakban biztos, hogy zárt /élnëk/, van, mert a mély variáns is zárt: ők állnak.

 

Ugyanígy a cseh /b/ hang századokkal ezelőtti lágy vagy kemény voltának a következményei máig tükrözősnek a nyelvben. Ugyanígy az /s/ (= magyar sz) fonetikailag mindig kemény, és fonológiailag is, vö. sýkora ’cinege’, de a směs ’keverék’ szó végén fonológiailag lágy, mivel a lágy ragozási paradigma szerinti ragokat veszi fel.

 

Maccsos „alaposan kitárgyalhatnánk ezt az időrendhez kötött hangszabályosdit” megjegyzésén felbuzdulva megemlítendő, hogy sok nyelvnél találunk „hangváltozási dominót”, miszerint a hangrendszer egyik elemének a megbomlása magával rántja a többi elemet is, és a kaszkádváltozások után új egyensúly alakul ki. Sok ilyen van, pl. az I. germán hangeltolódás, vagy az angol nagy magánhangzó-eltolódás.

 

A csehben is egy ilyet lehet a kérdés kapcsán felfedni. Fonetikailag a szlovák az archaikusabb, tehát közelebb áll a cseh és a szlovák közös ősének a nyelvállapotához (a nyelvtant illetően fordítva van). A kiindulási nyelvállapotban tehát volt emelkedő /wo/ és /je/ kettőshangzó, volt hosszú /ú/ és /í/, de nem volt /ó/ és /é/ (ezek máig nincsenek a centrális szlovák nyelvjárásokban, /ó/ pedig a csehben sem).

 

A folyamat azzal kezdődhetett, hogy a /wo/ és a /je/ kettőshangzók félhangzós tagjai nyíltabbá váltak, és így diftongus két eleme közti kontraszt szinte megszűnt, ezáltal az /ú/ és /í/ magánhangzókhoz hasonlatossá váltak. Hogy megmaradjon a különbség, a régi /ú/ és /í/ is elkezdett nyíltabbá válni, de az /ó/ és az /é/ „tiltott” hangok voltak, így záródó /ow/ és /ej/ diftongusok lettek belőlük.

Előzmény:
vrobee Creative Commons License 2012-10-11 12:30:02 10600

Kedves LvT,

Köszönöm a választ, számítottam rád :) .

Tehát ha jól értelek, az í/ý váltakozása és a diftongizálódás csak annyiban függ össze, hogy mindkettő a történeti lágysággal függ össze, de a vozík példája mutatja, hogy ezek egymástól függetlenül, időben is elkülönülve mentek végbe.

A következő kérdésem az lett volna, hogy mindez hogyan függ össze a szlovák ie-zéssel, de ezekszerint sehogy. Két ellentétes folyamat volt, ami különböző mértékben ment végbe az egyes dialektusokban. (Bár azt nagyjából éreztem a többi szláv nyelv alapján, hogy az ie>í lehetett az irány.)

Az utolsó gondolatodat úgy kell érteni, hogy ez a magyarázat arra, hogy az i az y-nal szemben nem "lágyítja" bj-vé a b-t, pedig a "lágy" (hácsekes) e a "kemény" e-vel szemben igen? (Mert azért alkalmilag előfordul "by" is a csehben, mondjuk a být szóban...)

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!