|
|
 |
LvT
2012-10-11 21:26:09
|
10604
|
Tévedés ne essék: a cseh bít(i) ’üt’ és a být(i) ’van’ egyaránt [bi:t, bi:ci] ejtésű, csakúgy mint a szlovák megfelelői,a biť ~ byť [bic]. A b tehát fonetikailag mindig kemény. A különbség fonológiai, azaz, hogy hogyan kapcsolódik más hangzókkal, képzőkkel. És ez is igazából kb. a XV. sz.-ra vonatkozik, amikor kialakult a cseh helyesírás.
Megpróbálok analógiát bemutatni. A magyar köznyelvben csak egy /e/ magánhangzó van, míg nyelvjárásokban e helyett hol nyílt /ę/, hol zárt /ë/ hallik. Bizonyos esetekben mégis el tudjuk dönteni, hogy a fonetikailag egyetlen /e/ fonológiailag nyílt-e avagy zárt. Pl. a ti éltek igében biztos, hogy nyílt /éltęk/ van, mert a rag mély hangrendű párjában is nyílt a magánhangzó: vö. ti álltok. De az ők élnek alakban biztos, hogy zárt /élnëk/, van, mert a mély variáns is zárt: ők állnak.
Ugyanígy a cseh /b/ hang századokkal ezelőtti lágy vagy kemény voltának a következményei máig tükrözősnek a nyelvben. Ugyanígy az /s/ (= magyar sz) fonetikailag mindig kemény, és fonológiailag is, vö. sýkora ’cinege’, de a směs ’keverék’ szó végén fonológiailag lágy, mivel a lágy ragozási paradigma szerinti ragokat veszi fel.
Maccsos „alaposan kitárgyalhatnánk ezt az időrendhez kötött hangszabályosdit” megjegyzésén felbuzdulva megemlítendő, hogy sok nyelvnél találunk „hangváltozási dominót”, miszerint a hangrendszer egyik elemének a megbomlása magával rántja a többi elemet is, és a kaszkádváltozások után új egyensúly alakul ki. Sok ilyen van, pl. az I. germán hangeltolódás, vagy az angol nagy magánhangzó-eltolódás.
A csehben is egy ilyet lehet a kérdés kapcsán felfedni. Fonetikailag a szlovák az archaikusabb, tehát közelebb áll a cseh és a szlovák közös ősének a nyelvállapotához (a nyelvtant illetően fordítva van). A kiindulási nyelvállapotban tehát volt emelkedő /wo/ és /je/ kettőshangzó, volt hosszú /ú/ és /í/, de nem volt /ó/ és /é/ (ezek máig nincsenek a centrális szlovák nyelvjárásokban, /ó/ pedig a csehben sem).
A folyamat azzal kezdődhetett, hogy a /wo/ és a /je/ kettőshangzók félhangzós tagjai nyíltabbá váltak, és így diftongus két eleme közti kontraszt szinte megszűnt, ezáltal az /ú/ és /í/ magánhangzókhoz hasonlatossá váltak. Hogy megmaradjon a különbség, a régi /ú/ és /í/ is elkezdett nyíltabbá válni, de az /ó/ és az /é/ „tiltott” hangok voltak, így záródó /ow/ és /ej/ diftongusok lettek belőlük. |
|
A hozzászólás:
 |
vrobee
2012-10-11 12:30:02
|
10600
|
Kedves LvT,
Köszönöm a választ, számítottam rád :) .
Tehát ha jól értelek, az í/ý váltakozása és a diftongizálódás csak annyiban függ össze, hogy mindkettő a történeti lágysággal függ össze, de a vozík példája mutatja, hogy ezek egymástól függetlenül, időben is elkülönülve mentek végbe.
A következő kérdésem az lett volna, hogy mindez hogyan függ össze a szlovák ie-zéssel, de ezekszerint sehogy. Két ellentétes folyamat volt, ami különböző mértékben ment végbe az egyes dialektusokban. (Bár azt nagyjából éreztem a többi szláv nyelv alapján, hogy az ie>í lehetett az irány.)
Az utolsó gondolatodat úgy kell érteni, hogy ez a magyarázat arra, hogy az i az y-nal szemben nem "lágyítja" bj-vé a b-t, pedig a "lágy" (hácsekes) e a "kemény" e-vel szemben igen? (Mert azért alkalmilag előfordul "by" is a csehben, mondjuk a být szóban...) |
|
Előzmény:
 |
LvT
2012-10-10 21:58:23
|
10599
|
Szerintem ez teljesen ontopik, mert a Magyarulez az Index nyelvészeti fórumcsoportja, nemcsak a magyar nyelvészeté, hanem bármelyik nyelvé. A plenáris pedig olyan témákra való, amelyeknek nincs külön topikja.
-----
A tárgyra térve. Nem keverném ide a cseh „lágy” i és „kemény” y történelmi minőségeit, mert bár ez érdekes téma, de a kérdéshez nincs köze. Ekkor már azonos minőséggel számolhatunk.
A válasz az, hogy a csehben a XIV. sz.-tól a hosszú zárt (felső nyelvállású) magánhangzók elkezdtek nyíltabb kettőshangzóvá válni: tekintet nélkül a minőségükre. A lényeg az, hogy kemény mássalhangzónak kellett előtte állni: ennek során az /ú/-ból /ou/ lett, az /í/-ből /ej/.
Lágy mássalhangzó után az eredeti hangzó megmaradt, mivel lágy mássalhangzó után í-t írunk, egyébként ý-t: a felszínen ez í ~ ý kérdésnek látszik. De nem az: egyes mássalhangzók a csehben (és a szlovákban) fonológiailag lágynak számítanak akkor is, ha páratlanok (és fonetikailag kemények). Bizonyos cseh nyelvjárásokban ezek „megkeményedtek”, így ott pl. c, s, és z után is van /í/ >/ej/, pl. vozík /vozejk/ ’kis kocsi’. Maradt az /ú/ a szó elején is, vö. únor ’február’ (ilyen pozícióban történeti/í/ nincs).
A jelenség az /ú/ > /ou/ változással kezdődött, és a XV. sz.-ra országos méretű lett. Ekkor kezdődött a huszitizmus, vele a bibliafordítás, és a bibliafordítással a „szakralizált” nyelvállapot. Mivel ekkor az /ú/ > /ou/ már elfogadott volt az egész nyelvterületen, de az /í/ > /ej/ még nem, a bibliai cseh az /ou/-t felvette au-ként írva, de az /ej/-t nem, ott j (ez a hosszú í hagyományos jele a cseh fraktúrában) betűt írtak.
Az ej-ezés tovább terjedt, és mára már ez a de facto beszélt norma (a prágaiak Starej Procházká-nak hívták Ferenc Józsefet). A Habsburg-államban a cseh nyelvhasználat el volt nyomva, így nem alakult ki széles körű írásos gyakorlat, ha kellett, akkor a bibliai nyelven írtak. A XIX. sz. közepén a csehben is volt nyelvújítás, és akkor ők úgy döntöttek, hogy nem a népnyelvek kodifikálják, hanem egy modernizált bibliai nyelvet: ezért maradt az ý máig ahol /ej/-t ejtenek. — Ez utóbbi probléma egyébként a magyarban sem ismeretlen: a magyar nyelvjárásokban is általános a diftongizáció, de az írott nyelv ezt sosem fogadta be. Az emberek /jou/-t, /jau/-t mondanak, de jó-t írnak.
Ui. Ez a cseh diftongizáció azért is érdekes, mert ezt megelőzőleg éppen monoftongizáció lépett fel: ez volt az első lépések egyike, amelyik a csehet fonetikailag eltávolította a szlováktól, vö. szlk. kôň [ku̯oɲ] ~ cs. kůň [ku:ɲ] ’ló’, szlk. bieda ['bi̯eda] ~ cs. bída ['bi:da] ’nyomor’. Ez utóbbi magyarázza azt a helyesírási furcsaságot, hogy a kemény b után lágy í-t ír a cseh. Fonológiailag ui. ez a b lágy, mert előtte lágy /i̯/ félhangzó volt (fonetikailag persze nem lágy). |
|
|
Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!
|