Egyelőre a japik a fán alszanak, nem érdeklődnek a galambok kisháza iránt.
Van egy másik része a kifutónak, ott van egy kis szekrény, ahová a tyúkok tojni járnak. A nemtojó tojóm befoglalta azt a kis szekrényt és elzavarta a tyúkokat. Ha mégis épp nem volt ott és egy tyúk betojt egy tojást, akkor meg nagy élvezettel ült a tojásra kotlani, és alig lehetett kivenni alóla, mert erősen megütött a szárnyával. :)
Szállni nem, semmiképpen. Ha megnézed a régi ház kertje egy nyitott tágas térben volt, egy kis dombtetőn:
ott bőven szemmel tudtam tartani a madaraimat, de akkor is csak a keringők jártak ki időnként, az antwerpeniek soha. Illetve megszökött egyszer egyik és egyszer a másik, de az nem "reptetés" volt. Meg hát amit össze idegeskedtem miattuk... na szal ők nem repülnek.
Itt a mostani helyen nagyon buja a növényzet a ketrben, sok a bokor és fa és minden kertben, szóval simán nem találnának vissza. Majd amikor kevés a lomb és úgy érzem, hoyg semmi izgalom és aggódás nincs az életemben akkor kiengedem őket, hogy megszokják a környéket. De addig biztosan nem.
| 
