Keresés

Jézus tanításaival is van állítólag némi prücök. Sok közülük eredetileg nem az ő kobakjából pattant ki, bár azt esetleg még elfogadjuk, hogy tudott róluk és tovább adta. Így esetleg elfogadhatjuk, hogy nem toldották meg. És értem én, hogy miért tartod ezt veszélyesnek, de az a vicc, ami arról szól, hogy Hitler, Sztalin meg Kádár ülnek a nemzetközi űrállomáson, semmit nem toldanak a három személy munkásságához. Ha nincs szó fűről meg Jézus füvezéséről egyetlen ránk maradt irományban sem, de még csak szóban sem, akkor azt nem kezeljük tényként.

A hippimozgalomra én spec. úgy tekintek, mint az egyik Jézus tanításához legközelebb álló csoportra. Lázadtak a fennálló rend és megkövesedett dogmái ellen, az egymás iránti tiszteletet, szeretetet hirdették, elítélték az erőszakot. A kommunizmus nem tudom hogyan használta fel Jézust, talán mert nem volt kommunizmus, vagy mert nem figyeltem, vagy mert sehogy. :) De szinkretizmus azért van?!

Na jó. Te belülről veszélyesnek látod, én meg kívülről nem. De ha ezek a dolgok valóban veszélyt jelentenek, akkor, szerintem nagyon nem áll jól az egyház.

A kersztény hit szerint Jézus olyan kijelentést adott az Atya Istenről, ami szükséges és elégséges minden Istennel megbékélni szándákozó ember számára.

Amikor az ő tanítását, élet-példáját olyan módon akarják megtoldani, ami az adott embercsoprt által kívánatosnak tartott életvitelt támogatná meg, az értelemszerűen tévútra fogja vinni azt, akiben őszinte Isten-keresés van, ezért ezek valóban igen károsak. Akkor is ha egy egyház/felekezet alkot valamiféle dogmát vagy törvényt, ami túlmegy Jézus tanításán, és akkor is, ha "külsősök" igyekeznek Jézust felhasználva propagálni a füvezést, a hippimozgalmat, kommunizmust, szinkretizmust, reinkarnációt és még ezer különböző szép/csúf elképzelést.

abban viszont teljesen igazad van, hogy a sivalkodás/szörnyülködés és a "tilcsákbedeazonnal" jellegű megnyilvánulások egyik problémára sem adnak értelmes megoldást:)

Ez így nem jó. Nem jól jön át a mondanivalóm.

Szóval, volt az a karikatúra Jézussal meg a tanítványokkal, ahol együtt füveztek. Persze, hogy provokatív. De sikítozni, hogy Provokáció! Provokáció!, szerintem túlzás. Itt Európában túlzás. Ha már keresztény kultúrkör, akkor a humorunk is abból fakad, valamennyire talán mindannyian fel tudjuk fogni. De ha még nem is tetszik nagyon, morbidnak érezzük, akkor is egyszerűbb mosolyogva valami hasonlóan csípőssel visszavágni, mint játszani a sértődöttet. Meg állandóan üldözésről beszélni. Olyan is van persze, de nem gondolnám, hogy az ma, Magyarországon.

Olvastam valahol valami tanulmány félét, amiben bibliai idézetekkel próbálták bizonyítani, hogy Jézusnak volt humora. Elég hihetően. Mármint eddig ezeket az idézeteket csak komoly ábrázattal, kenetteljesen lehetett a szószékről előadni. Mert Jézus mondta, és akkor azt nagyon komolyan kellett venni. Mert a templom, az nem cirkuszi sátor. Mert Jézus ugyan mindenkit szeret, de azért ne feledjük, hogy a faterja egy hirtelen haragú isten, oszt lesz majd nemulass, ha egy komolytalan bugrisként állítják be a fiát. Én meg néha elképzelem, hogy ücsörögnek odafönt, és ezeken a sápítozásokon a röhögéstől összepisálják magukat.