> Az írások alapján. De sosem tudhatjuk, mi volt az élő nyelvben. Tudom hogy ez egyfajta háklisság
Az adatolásnak az a szerepe a nyelvészetben, ami pl. a kísérleteknek a fizikában. Bajban is Viszont a fizikusok is következtetnek olyan korra vonatkozóan, amikor nem tudtak kísérletezni. Vannak olyan merészek, és megmondják, hogy miben tért el a földről nézve a csillagok helyzete akkor, amikor még a dinoszauruszok uralták a földet. De megmondják azt is, mi történt az ősrobbanást követő első másodperc után.
Ugyanakkor őket is látszólag tetemre lehet hívni, hiszen számos kísérlet ellentmond azt állításaiknak. Reggel ugye láthatólag a nap kél fel keleten, s nem a földgolyó forog körülötte. De befürdünk Galilei kísérletével akkor is, ha egy kalapácsot és egy madártollat egyszerre ejtünk le, mert nem egyszerre fognak földet érni, holott ideális esetben annak kellene történnie.
Azonban a fizikusok nemcsak tapasztalnak, hanem a tapasztalatok alapján modellt alkotnak, a modellüket újra és újra ütköztetik a tapasztalatokkal, majd újratervezik és így tovább. Ezzel a modell olyan dolgokra is tud választ adni, ami éppen nem kivitelezhető, és meg tudja magyarázni, hogy a tapasztalat miért térhet el a várakozásoktól.
Az empirikus tapasztalat és a modell kölcsönösen tételezik egymást: az egyik nincs meg a másik nélkül.
A nyelvészeknek is van modelljük, amely a tapasztalatból építkezik és visszavetül rá. A modell birtokában már kevés szerepe van annak, hogy tudjuk-e „mi volt az élő nyelvben” anno. Öszve + vér biztos nem volt: ahogy az elektron nem kerül az atommagba, úgy latívuszi* határozó nem alkot főnévi utótaggal összetett szót, összeg sem volt, mert latívuszi* határozó nem vesz fel denominális** képzőt. és így tovább. Továbbá morfémák nem szúródtak be magyar szavak közepébe, mert ha igen, akkor azt a szorgalmatos grammatikusok már Sylvester János idején felvették volna ezt a magyar nyelvtankönyvekbe (pl. így: „vagynak szavak az kiket közepütt is ejtegetünk”).
Aki persze nem tanult annyi fizikát, hogy a kurrens modell keretében tudja értelmezni a tapasztalatait, az humbugnak fogja tartani azt az állítást, hogy a kalapácsnak és a madártollnak egyszerre kellene leesnie: és azt, hogy az ellentétes mindennapi tapasztalás kapcsán a fizikusok a közegellenállásra hivatkoznak, puszta magyarázkodásnak fogja tartani.
A fenti antifizikus ellenvetése nem háklisság, hanem a diszciplínában való járatlanságból adódó értetlenség.
-----
* latívuszi: hová? kérdésre felelő
** denominális: névszóhoz járuló
======
Itt jegyzem meg, hogy az ösztövér eredeti jelentése ’gyenge’. A ’gyenge’ és a ’meddő’ jelentés pedig csak a termőföld kapcsán kötődik egymáshoz: állat esetén nem. Ha tehát az ösztövérből vezetnénk le az öszvért, akkor kellene olya szókapcsolatot találnunk, hogy *öszvér föld. De ilyet nem találhatni, ezért úgy gondolom, a két szó között nincs kapcsolat.
|