Keresés

Részletes keresés

3x Creative Commons License 2012-10-02 11:30:18 10560

a "bokorot"-ból bokrot, és bár ma már nem működik, analógiás alapon a mai napig kihat, ld. tájnyelvi "motrot".

 

Sőt, Erdélyben: motrot, bútrot, noch dazu: likröt! (saját "gyűjtés")

A hozzászólás:
vrobee Creative Commons License 2012-10-02 10:18:05 10559

ráadásul ugye a szövegkörnyezet, a kontextus miatt, terméketlen, sivár

 

Mondom, nekem ezzel a jelentéstársítással semmi bajom nincs. Egy szikár~sovány~kis hozamú~meddő metaforikus jelentésátvitel számomra bőven belefér akármelyik irányban, hiszen ennél cifrábbakat is látunk olykor meglepően rövid idő alatt végbemenni. Szóval amíg ennek konkrétan ellentmondó adatot nem látok, az érvelésedet _eddig a pontig_ el tudom fogadni.

 

Melyik volt előbb?

 

Hát ez az, és ez - a fenti összefüggést feltételezve - szerintem a magyar nyelv folyamatait kicsit is ismerve könnyen megválaszolható. (És lejjebb egyszer már meg is tettem.)

 

Én most csak itt szét ötletelem magam, de mi van, ha mondjuk volt már esetleg öszvér szavunk írásbeliség nélkül, és egy tő szóelem beszúrásával kapott ez a földre vonatkozó terméketlen föld jelentést. Hangsúlyozom ezt nem lehet bizonyatani tuttira.

 

Ha csak nem lehetne bizonyítani tutira, az nem lenne baj. A baj az, hogy a magyar nyelvben nem nagyon van példa arra, hogy szóelemek csak úgy bekerülnek egy szó közepébe. Néha mégis látszólag így történik, de annak általában van valami magyarázata, valamely nyelvi változás áll mögötte, de legalábbis analógiákkal alátámasztható. (Pl. a látszik > látszódik változásra van magyarázat, és van analógiája is.) Amíg a -tö- beszúrására ilyet nem tudunk mutatni, addig az öszvér > ösztövér átmenet lényegében kizárható.

 

A másik irány nemhogy simán elképzelhető, de ha az ösztövér szó kellően régi, akkor egyenesen várható.

A középső szótag kiesése annyira gyakori, hogy külön neve is van: Horger-törvény, vagy kétnyíltszótagos tendencia. Így lett a malinából málna, az uruszágból (~uraság 'uradalom' értelemben) ország, a "bokorot"-ból bokrot, és bár ma már nem működik, analógiás alapon a mai napig kihat, ld. tájnyelvi "motrot".

Az ösztövérből tehát az ösztvérig eljutottunk.

Innen az öszvér szintén várható, a háromszoros mássalhangzó-torlódás egyszerűsödésére szintén számos példa van, pl. itt a teljesen "modern", beszélt nyelvi / tájnyelvi testvér > tesvér.

Tehát az ösztövér > öszvér irány nem csak lehetséges, de a nyelv adott korszakában kifejezetten valószínű.

 

Összefoglalva a fenti kérdésed igen jó bizonyossággal megválaszolható, csak épp a válasz nem az, mint amit te szeretnél.

 

mondjuk az öszve + vér, hangzókieséses szóegybeolvadást tenném most a beszélgetés tárgyául.

 

Vizsgálni lehet, de fentiek alapján amennyiben az öszvér és az ösztövér szó egy tőről fakad, akkor ez a keletlezési mód kizárható.

Ha meg nem egy tőről fakad, akkor -ismét- azért nagyon valószínűtlen, mert a nyelvnek ez a szóalkotási mód korábban nem volt sajátja, -ismét- nincsenek a folyamatot alátámasztó nyelvi folyamatok, más példák,

 

Mindenesetre LvT-ék ezt már alaposan megvizsgálták és roppant indirekt módon bár, de bebizonyították, hogy nem és nem lehetséges a szóösszetétel és magyar belső fejlemény. Ismeretlen eredetű.

 

Attól, hogy sokat ismételed, ez az állítás még nem lesz igaz.

Most  már negyedszer áll itt rövid időn belül: a belső fejlemény lehetséges. Sőt, tulajdonképpen igen valószínű, az ismeretlen eredetű szavak jelentős része valószínűleg belső fejlemény.

Amit nem lehet elfogadni magyarázatként (és ez nem azt jelenti, hogy kizárható, hanem hogy nagyon valószínűtlen, ezért kóklerség lenne magyarázatként lehozni), az az össze+vér keletkezési mód.

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!