- Szpot, vagy pont mérés: ellenfényes képeknél javasolják az okosok, illetve amikor a főtéma jelentősen világosabb, vagy sötétebb, mint a háttér.
- Középre súlyozott mérés: Sokak szerint a szpot kevésbé pontos változatának fogható fel, nagyjából 10%-os mérési körével. A mérés ez esetben a szpoténál (mely általában a képmező 3-5%-a) nagyobb területen történik, de hasonló elven, vagyis ez esetben is a jelentősen világosabb vagy sötétebb főtémánál alkalmazzuk.
- Mátrix, vagy többzónás (Multi-segmens) mérés: gyors fotózásoknál ajánlott, amikor nincs sok idő állítgatni. Az általános jellegű témáknál jó, ahol sok csúcsfény és sok árnyékos terület is megtalálható.
- Fókuszponthoz rendelt: Spot mérés, csak nem középen, hanem ott ahová a fókuszpontot is állította a gép.
Én többnyire a középre súlyozottat használom, de szerintem ez embere is válogatja, ki mit szeret. A mátrix fénymérés nekem annyira esetleges volt, hogy inkább nem használom. Rengeteg utómunkát kíván, mert sosem fényes aminek fényesnek kéne lennie, ami meg sötétben mutatna jól, az meg nagyon sokszor nem lesz sötét.
A spot fényméréssel meg nagyon óvatosan kell bánni, mert ott akár egy milliméternyit máshogy tartod a gépet, vagy egy fokkal elfordítod, akkor már elmászhat a fénymérés. Főleg, ha fényfoltos helyeken (pl. napsütötte erdő, ahol a fény átszűrődik a levelek között), vagy nagyon vegyes színű környezetben fotózol. Ellenfényben, havon és vízparton szinte muszáj használni, máshol inkább kerülöm.
Én anno mikor kezdtem, a nálam gyakorlottabbak arra tanítottak, hogy amíg nem tudok mindenre figyelni, addig állítsam középre a fénymérést és a fókuszt is. Így mindig tudni fogom, hova mért fényt a gép, és azt is, hogy kb. milyen távolságban lesz éles a kép. És ráadásul ez a pont egy és ugyanaz lesz, ami szvsz nagy könnyebbség addig, amíg bizonytalan vagy a géphasználatban.
Fénymérés és fókuszbeállítás után pedig tudod mozgatni a gépet, be tudod állítani a kompozíciót a keresőben. Pl. a főtéma általában jobb, ha nem középen van, a horizont esetén sem mindig szerencsés ha pont megfelezi a képet, ilyenek.
Régen, még a filmes gépek idejében szinte csak ez a lehetőség működött, választható fókuszt csak a nagyon drága gépek tudtak.
Az automata fókuszpont választással az a probléma, hogy a gép a legkontrasztosabb helyeket keresi. A jobb gépek fel is villantják a keresőben a megtalált fókuszpontot. A gép általában meg is találja a kontrasztos helyeket, csak nálam ez kb. 50% valószínűséggel az, amit én fotózni akarok (másoknál lehet, jobban működik). Ha pedig a ringben küzdő haverjaimat próbálom lefotózni, akkor 10 -ből 10 esetben hibázik, mert a ringkötelek érthető okokból elvonják a figyelmét a küzdő felekről.
Ha emellé még az is hozzájön, hogy a fénymérés meg nem ott történt, ahol a fókuszpont van, mert mondjuk középre súlyozott fénymérés van beállítva a gépen, akkor aztán vakarhatod a fejedet, hogy hol rontottad el. Szóval én egyelőre neked is ezt javaslom:
Középre súlyozott fénymérés, és csak középső fókuszpont (vagy a középső területen lévő 5 fókuszpont) használatával beállítani az expozíciót (azaz félig lenyomni az expogombot), majd félig lenyomott expogombbal gyorsan beállítani a keresőben a kompozíciót, majd akkor "lőni" amikor az is megvan.
Könnyű hozzászokni, bár így elmondva körülményesnek tűnik. Egyrészt ránevel, hogy figyelj hova állítod a gépet mikor fényt mér és fókuszál, másrészt egy idő után olyan automatizmussal tudod, hogy mikor jó a főtémára mérni, és mikor nem. Adott esetben olyan rutinnal választod ki az erre megfelelő (a témával egyező fényességű, kontrasztos és távolságban is stimmelő) helyeket, hogy magad is meglepődsz majd.
Az esetek többségében én most is ezt a módszert használom. Nem azért mert nem tudok jobbat, hanem mert az én gépem keresője nem jelzi a kiválasztott fókuszpontot, ezért sokszor csak tippelhetek, hogy mit akar fotózni szerencsétlen.
Hamar rá fogsz jönni, hogy ebben a folyamatban általában nem a fénymérés és a technika a problémás, hanem a jó kompozíció megtalálása. Erre azt szoktam javasolni, hogy kezdetben érdemes 10-20% -al nagyobb nagyobb látómezőt lefotózni, mint amit egyébként indokolt lenne, és utólag a számítógépen megvágni a képet úgy, hogy a kívánt kompozíciót kapjuk. Erre a mai 10-20 megapixeles képek simán alkalmasak. Meg se látod, hogy vágva vagyon, kivéve persze az extrém eseteket, amikor egy 12 megapixeles képből egy 800x600 -as részletet vágsz ki.
|
