> vagyis a g/k múlhat-e a különböző rekonstrukciós módszeren?
Nem múlhat. Az ie. alapnyelv rekonstrukciója szerint a veláris zárhangoknak több distinktív jegyük volt: (a) a hangszalagműködés szerint: zöngétlen / zöngés / hehezett; (b) a másodlagos artikuláció szerint: palatalizált / normál / labializált. Így a veláris zárhanghoz 9 fonéma tartozott: a k / g / gʰ triplettel jelöli az irodalom az (a) szerinti normál sorozatot, míg a labializáltságot a ʷ mellékjel jelzi (kʷ / gʷ / gʷʰ), a palatalizáltságot pedig hagyományosan a cirkumflex ˆ ékezet (k̂ / ĝ / ĝʰ), újabban pedig – a könnyebb szedés miatt – az éles ˊ (kˊ / gˊ / gˊʰ).
A 9 hang meglehetősen eltérően fejlődött a leánynyelvekben, de az adott nyelvre vonatkozóan tendenciaszerűen, így viszonylag könnyű rekonstruálni a kiinduló állapotot.
Van pl. a latin régi gnosco és újabb nosco ’vizsgál, ismert stb.’, az angol know ’tud’, az orosz знать (znaty) ’ua.’, cigány dzsanel ’ua’., ír gnáth ’szokás(os)’. Ebből kijön az ie. * ĝn- szókezdet, mert a kezdő hang mindenütt zöngés, az angol zöngétlenedést viszont magyarázza az I. germán hangeltolódás, a szláv /z/ és az indoiráni /dzs/ viszont az eredeti palatalizáltságot mutatja.
A latin nux ’dió’ a fenti analógiájára lehetne éppen *gnux, de ez nem adatolt, és vélhetően éppen azért, mert a latinban a cn- szókezdet előbb egyszerűsödött, mint a gn-. A mai germán nyelvekben a fentitől eltérően n-et találunk (a, nut, n. Nuß), de a ónorvégban még van írásos adat a hnot formára. Ugyanakkor az írban is zöngétlen kezdetű a cnó ’dió’. Mivel ezekben a nyelvekben a palatalizált és a normál sor egybeesett, ezért abban csak ezek alapján nem lehet dönteni, hogy *kn- vagy *k̂n- volt-e, de hogy más nem, az biztosnak látszik.
> az olasz palatális (gn- )szókezdet honnan jöhet vajon?
Ha fellapozunk egy olasz szótárat, akkor láthatjuk, hogy lényegileg négy szó van gn- kezdettel: a gnam ’nyam’ hangutánzó, a kakukktojás gnomo ’gnóm’, a szóban forgó gnocco ’gombóc; (átv.) hülye’, és a csak szólásban élő gnorri ’néma’. Ez azért van, mert a latin gnosco > nosco, illetve *cnux > nux példák is mutatják, hogy a gn-, és kn- szókezdet már a latinban egyszerűsödött. A gn-s szókezdet így ritka belső másodlagos fejleményként lett, ahogy pl. a magyarban a ty-s tyúk és a ly-s lyuk.
A gnocco /njokko/ a nocchio /nokkjo/ változata, így itt a palatalizáló /j/ elem hangátvetéssel került át a /kk/-ról az /n/-re.
A gnorri esetén pedig a szókezdő i-.kopott le a hiátusban: fare lo gnorri ’a süketet tenni’ < fare lo „ignori” ’azt tenni hogy „nem tudod”’’
Amúgy az olasz-latin ignorare ’nem tud’ szóból látszik, hogy az olasz [ɲ:] lehet a latin gn-ből, de az ogni ’minden’ mutatja, hogy az mn-ből is lehet (vö. lat. omnis; ugyaniígy sogno < somnus ’álom’), tehát egy /nn/ fokon keresztül származik, így minden olyan hangkapcsolatból származhatna, amely ezzé tud egyszerűsödni |