|
|
 |
LvT
2012-09-28 14:43:09
|
10515
|
> vagyis a g/k múlhat-e a különböző rekonstrukciós módszeren?
Nem múlhat. Az ie. alapnyelv rekonstrukciója szerint a veláris zárhangoknak több distinktív jegyük volt: (a) a hangszalagműködés szerint: zöngétlen / zöngés / hehezett; (b) a másodlagos artikuláció szerint: palatalizált / normál / labializált. Így a veláris zárhanghoz 9 fonéma tartozott: a k / g / gʰ triplettel jelöli az irodalom az (a) szerinti normál sorozatot, míg a labializáltságot a ʷ mellékjel jelzi (kʷ / gʷ / gʷʰ), a palatalizáltságot pedig hagyományosan a cirkumflex ˆ ékezet (k̂ / ĝ / ĝʰ), újabban pedig – a könnyebb szedés miatt – az éles ˊ (kˊ / gˊ / gˊʰ).
A 9 hang meglehetősen eltérően fejlődött a leánynyelvekben, de az adott nyelvre vonatkozóan tendenciaszerűen, így viszonylag könnyű rekonstruálni a kiinduló állapotot.
Van pl. a latin régi gnosco és újabb nosco ’vizsgál, ismert stb.’, az angol know ’tud’, az orosz знать (znaty) ’ua.’, cigány dzsanel ’ua’., ír gnáth ’szokás(os)’. Ebből kijön az ie. * ĝn- szókezdet, mert a kezdő hang mindenütt zöngés, az angol zöngétlenedést viszont magyarázza az I. germán hangeltolódás, a szláv /z/ és az indoiráni /dzs/ viszont az eredeti palatalizáltságot mutatja.
A latin nux ’dió’ a fenti analógiájára lehetne éppen *gnux, de ez nem adatolt, és vélhetően éppen azért, mert a latinban a cn- szókezdet előbb egyszerűsödött, mint a gn-. A mai germán nyelvekben a fentitől eltérően n-et találunk (a, nut, n. Nuß), de a ónorvégban még van írásos adat a hnot formára. Ugyanakkor az írban is zöngétlen kezdetű a cnó ’dió’. Mivel ezekben a nyelvekben a palatalizált és a normál sor egybeesett, ezért abban csak ezek alapján nem lehet dönteni, hogy *kn- vagy *k̂n- volt-e, de hogy más nem, az biztosnak látszik.
> az olasz palatális (gn- )szókezdet honnan jöhet vajon?
Ha fellapozunk egy olasz szótárat, akkor láthatjuk, hogy lényegileg négy szó van gn- kezdettel: a gnam ’nyam’ hangutánzó, a kakukktojás gnomo ’gnóm’, a szóban forgó gnocco ’gombóc; (átv.) hülye’, és a csak szólásban élő gnorri ’néma’. Ez azért van, mert a latin gnosco > nosco, illetve *cnux > nux példák is mutatják, hogy a gn-, és kn- szókezdet már a latinban egyszerűsödött. A gn-s szókezdet így ritka belső másodlagos fejleményként lett, ahogy pl. a magyarban a ty-s tyúk és a ly-s lyuk.
A gnocco /njokko/ a nocchio /nokkjo/ változata, így itt a palatalizáló /j/ elem hangátvetéssel került át a /kk/-ról az /n/-re.
A gnorri esetén pedig a szókezdő i-.kopott le a hiátusban: fare lo gnorri ’a süketet tenni’ < fare lo „ignori” ’azt tenni hogy „nem tudod”’’
Amúgy az olasz-latin ignorare ’nem tud’ szóból látszik, hogy az olasz [ɲ:] lehet a latin gn-ből, de az ogni ’minden’ mutatja, hogy az mn-ből is lehet (vö. lat. omnis; ugyaniígy sogno < somnus ’álom’), tehát egy /nn/ fokon keresztül származik, így minden olyan hangkapcsolatból származhatna, amely ezzé tud egyszerűsödni |
|
A hozzászólás:
 |
vrobee
2012-09-28 10:54:02
|
10512
|
LvT, köszönöm!
Igazából pont az lett volna a kérdésem, hogy a PIE *kneu ill. *gneu lehet-e ugyanaz a tő, vagyis a g/k múlhat-e a különböző rekonstrukciós módszeren?
(Ezekre a forrásokra én is rátaláltam, sajnos az etymonline nem hozza az utóbbit.)
Bocs, hogy ilyen sok hülyeséget kérdezek, de még az is foglalkoztat, hogy az olasz palatális (gn- )szókezdet honnan jöhet vajon? Lehet-e ez a kn- lenyomata? (Kicsit általánosabban megfogalmazva, az olasz gn digráf etimologikus, vagy puszta ortográfia?) Mennyi jelentősége van annak, hogy a gnocchi szót a velencei nyelvjáráshoz kötik? |
|
Előzmény:
 |
LvT
2012-09-26 17:24:39
|
10502
|
Az én forrásom az olasz gnocco < nocchio-t illetően ez volt: http://www.etimo.it/?term=gnocco&find=Cerca Ez a nocca szónál utal eredetként a német Knochen-re. A gnocco-nál csak azt említik, hogy a hangalaki fejlődés a nocca hatása alatt ált. nyilván zavarja őket, hogy a szó belseji –i-t a germán átvétellel nem lehet megmagyarázni. – Vélhetően a Wikipedia túl kategorikus, mivel az etymonline.com is csak „perhaps” ’talán’ minősítéssel hozza a germán eredetet.
A német esetén pedig a Duden Herkunftswörterbuch nyomtatott verziója. Ez nincs meg on-line.
Megvan viszont az on-line Dudenben a Nock, amelyről azt állítja, hogy alnémet jövevény, és eredetileg valaminek a kiálló végét jelentette. Itt reflektálnék morciga megjegyzésére: az, hogy „képileg, metafórikusan” kinek mi „húzós”, az kultúra kérdése. Ha ez a német etimológusoknak megfelel, akkor nekem is. Ha azt vesszük, hogy a vitorlarúd végén gyakran egy göb van, akkor ehhez éppen képileg is illene a nokedli gömbölydedsége: persze ez ott lehet magától értetődő metafora, ahol a hajós kultúra a mindennapok része.
A Knochen ’csont stb.’ és a Knöchel ’bütyők stb.’ szavakat viszont felnémetnek tartja és a régi knochen ’nyom’ és a mai knacken ’reccsen, recseg’ igékkel együtt hangfestőnek tartja. Mások viszont a ’csont’ jelentést protogermán tőig [1]; ill. ’csomó, csomag’ jelentéssel egészen egy indoeurópai alapnyelvi *gneu- tőig vezetik vissza [2]. Még az is lehet, hogy mindenkinek együtt van igaza: az alapnyelvi hangfestő tő a germánban, ill. németben így fejlődött.
A Nock és a Knochen kapcsolata azért sem valószínű, mert a kn- szókezdet a germán nyelvek többségében megmarad, még az angolban is csak az írásos korszakban egyszerűsödik. Ezért van írva az angol knave a német Knabe párhuzamaként.
Ami a latin nucleus-t és a német Knochen-t illeti a latin szó a nux ’dió, csonthéjas termés’ kicsinyítő képzős formája. Ez utóbbi az angol nut, német Nuß szavakkal rokon. Ezek elején a régiségben h- volt (vö. óangol hnutu), nem k-: a h- a germánban lekopik a mássalhangzó-torlódás elejéről, a k- hang nem. Ez egész alapja viszont az indoeurópai *kneu- ’dió, csonthéjas termés’ tő, amely még ilyen szinten sem egyezik a fentebb kifejtett *gneu- tővel.
Persze azt mindig nehéz elkülöníteni, hogy hangalakilag hasonló szavak modulálták egymást, vagy közös etimológiát lehet mögéjük tenni.
|
|
|
Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!
|