Olvastam még valahol, hogy a természetes nyelveknek nem kettő, hanem három fő alkotórészük van: szintaxis, szemantika és pragmatika.
---
Mint korábban írtam a szemantika sem olyan egyszerű, mint ahogy elsőre gondolnánk, de a pragmatika még kevésbé megfogható. Ha tágabb értelemben tekintjük, akkor egy mondat értelmezésénél tudni kell az előzményekről is (téma-fókusz).
S még mindig ott van a mondanivaló, a szándék és hogy ezt milyen módon közlöm. Lehet így is:
"Csak a Hold, Csak az éj-, Sír a táj, alig él. Csak a hó csak a szél-, Nem lesz nyár, nincs több fény.
Hol a csók, hol a vágy? Hova bújt űm a világ? Hol a tűz, kinek ég? Hova tűnt, aki véd?
Dúdolnám a szívem legszebb dalát, Hogy "Nélküled nem létezem" de nem hallanád. Dúdolnám a szívem bús énekét, De túl vagy a Varázshegyen, nem értenéd...
Hol a dal, hol a szó? Csak a csönd, csak a hó... Ahol élsz, oda vágysz-, Visszatérsz, hazaszállsz...
Dúdolnám a szívem legszebb dalát, Hogy "Nélküled nem létezem" de nem hallanád. Dúdolnám a szívem bús énekét, De túl vagy a Varázshegyen, nem értenéd..."
S lehet így is:
(B+,) miért nem szeretsz már tiszta szívből? A figyelmed miért nem az enyém teljes mértékben?
Persze a fenti kontraszt egy kicsit sarkított, de gondolom mindenki érti. S létezik olyan közlés is, melyet nem direkt a beszélőtársamnak mondok, hanem a harmadik félnek, kiről tudom, hogy hallja kettőnk beszédét.
Szóval bonyolult. |