Volt egyetemen egy programozás kurzusom, ott a tanár azt mondta, hogy a természetes nyelvben túl sok a kétértelműség, ami kezelhetetlen.
---
Helyesebben így kellene fogalmazni: túl sok az n-értelműség. S ráadásul alapvetően nem ez a probléma, hogy kezelhetetlen, hanem a nyelv "igazi logikája" nem feltétlenül az említett hármas struktúra mentén szerveződik. A harmadik strukturális elemet meg nem feltétlenül pragmatikának kellene nevezni. Tény, hogy a szintaxis és szemantika még nem elegendő, mivel így a következő mondat helytelenségét nem lehet megállapítani: a lyuk a tudatlanságban eleve kizárja a leopárdokat. Pedig ez alapvetően blődség, ha nem valamiféle metaforákkal tűzdelt elvont kifejezés. De innentől már a kultúrához kell kötni az értelmezhetőséget.
Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy egy szó alapvetően több, egymást nem kizáró jelentéskomponenssel is rendelkezhet, s egy-egy megjelenésekor nem feltétlenül az összes komponens határozza meg az adott jelentését.
Nézzük Szilágyi N. után a pipa jelentékomponenseit:
1. nagyjából derékszögben meg van hajlítva; görbe
2. belül végig üreges
3. használata során az ember a szájához veszi
4. használata során füstöl
5. az egyik szára rövidebb, a másik hosszabb
Alapjelentése amikor az ember pipázik. Ekkor mindegyik benne van. De amikor a focista a labdát belövi a pipába, akkor csak az (1) értelmeződik; mikor a ház kéményei pipálnak, akkor meg a (4), s ugyanez csak elvonva, mikor pipa vagyok, azaz füstölgök mérgemben. Vagy a borászatban a magyarul csapnak nevezett dolgot pipe-nak, pipának mondják és itt az (1), (2) és (5) is megjelenik.
Azaz egy dolognak van alapjelentése és metaforikus jelentései, s ezek lehetnek akár elvontak is. Itt realizálódik és így az n-értelműség.
S a fentiek csak ízelítők a nyelv értelmezésének bonyolultságáról. |