|
|
|
|
 |
tyúkanyó49
 2012-09-10 21:14:47
|
2241
|
Igen,azért be kell valljam magántréningra nem volt időm,csak egyszer vitte el a fiam a falu határába,de amikor telefonált hogy engedi,szinte abba a pillanatban meg is jelentek:))
Kaját igyekszem betartani csak itt felénk nem olyan egyszerű beszerezni a dolgokat.
Most ezt kicsit félve mondom múlt héten csütörtökön volt egy kis mellélövésem a kajával,csoda hogy így jöttek ahogy jöttek.Tudod senki se mondta hogy a kendermaggal óvatosan.....
Lehet idén még elkészül a fiatalok új helye,már agyalok ezerrel rajta,nagyon átgondolok mindent hogy úgy a galamboknak mint nekem is jó legyen.Maajd épeket ha elkezdjük rakok fel róla.
Az első stoppolásnál volt egy régi galambász segítségem,azt mondta nagyon,szelídek a galambjaim..Most már a Rajkai útnál én stoppoltam,szépen beszélgettem hozzájuk míg a gumigyűrűt levarázsoltam a lábukról.
Köszönöm a segítséget,tudod mivel kocsmában dolgozom jó emberismerő vagyok ritka az az ember főleg aki sikerre hajt hogy elmondja a tutit.Te azok közé tartozol.Már ahol tag vagyok ott is tudom ki az akinek hihetek.Sajnoss nem túl jó az arány.8 emberből 2 monddja el az igazat:(((( |
|
A hozzászólás:
 |
|
Törölt nick
2012-09-10 20:59:01
|
2239
|
Hűűűűű! Nehogy lentebb add! Jól is jönnek és TE meg ...! Nincs szó...
Így tovább! (rendszer működik?) |
|
Előzmény:
|
|
tyúkanyó49
2012-09-10 20:54:25
|
2238
|
Csoda,hihetetlen,varázslat,titokzatosság.....csak ezek a szavak jutnak eszembe ezekről a megfejthetetlen parányi élőlényekről.
Leírhatatlan,szavakba nem foglalható érzés amikor várod a galambjaidat haza.És ahogy nő a távolság,úgy nő a szívemben az aggodalom.Bekosarazás után minden gondolatom a rájuk leselkedő veszély körül forog.
Mindig balsejtelmek gyötörnek hogy most aztán biztos történik velük valami.Korán reggel már az eget kémlelem a verseny napján,szinte hallom az ismerős szárnysuhogást...aztá persze hogy semmi.Csak a nagy kékség.És amikor előtünik egy apró pont,ami egyre növekszik,egyre közeledik míg végül már felismerem benne az én madaram.Leszáll a dúc tetejére,megigazítja a tollazatát,és mint aki csak éppen innen a szomszédból jött meg,beugrik a dúcba.
Azt hiszem ezért maradok csak örömgalambász,mert a siker orientált galambászoknál kissé elhomályosul ez a varázs....
És persze lelkem mélyén mindig is várom vissza az elveszett madaraimat..
Sport társak az egyesületben azt mondták büszke lenne rám a nagyapám.Minden egyes stoppolást az ő emlékére kattintom..
Most értettem meg mért is nem tudta soha abbahagyni a galambászkodást. |
|
|
Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!
|
