A pontos távolságot az útvonaltervező nevű programon néztem meg. Nem számoltam hozzá a 20 méteres hosszú folyosónkat, aminek az első időkben volt haszna. Oda-vissza mászkáltam rajta, hogy bejárassam a futóművet.
Érdekes dolog a kontrasztanyag allergia megoldása. Megkérdeztem a "konzulensemet", azaz a feleségemet. Megerősítette, hogy ilyen esetekben kalcium injekciót adnak be. Ha csak egy betűt tévesztünk el, a betegnek ott helyben vége...azaz kálium....
A Városmajor utcai klinikán a körülményekhez képest jól éreztem magam. A klinika honlapján szerepel egy fekete keretes szemüveget viselő fiatal nővér. Na, ő a legszebb ott. Persze nem ez a szempont ami alapján dícsérni lehet őket. Nehéz osztályon dolgoznak.
Vizit többször van egy nap. Reggel a szokásos nagyvizit, amikor sokan érkeznek. Napközben, ha van egy kis idejük az orvosoknak, rögtön mennek a saját betegüket megnézni. Természetesen ha már benéznek a kórterembe, a többi beteget is megnézik. Nagyon olajozottan működik minden. Igaz, van is akkora betegforgalom, hogy egymást érik szerencsétlenek, különösen ügyeleti napon. Sok az infarktusos.
Mellékesen megjegyzem, az osztályon kettő takaírítónővel találkoztam. Ha véletlenül olyan dologba futottak bele, ami ápolási feladat, nem riadtak vissza attól sem. Megoldották.
Hirtelen ennyi jutott az eszembe. Itthon a család és a rokonság hanyatt-homlok menekül, ha belekezdek a kórházi történetekbe, mert a semmiről is tudok beszélni kiszínezve egy félórát...
Majd elfelejtettem. Járóbetegnél az érfestés könyökhajlatban történik. Bentfekvőnél lágyékhajlatban. Utóbbitól retegtem én annyira, de pont abba estem bele. Semmi fájdalommal nem járt. Az ütöér nyomást, a "lyuk" bealvadást az angiográfiát végző fiatal doktörnő nem adja ki a kezéből. Viszonylag sokáig tart és igen erősen rá kell feküdni.
|