Keresés

Részletes keresés

tyúkanyó49 Creative Commons License 2012-09-10 20:54:25 2238

Csoda,hihetetlen,varázslat,titokzatosság.....csak ezek a szavak jutnak eszembe ezekről a megfejthetetlen parányi élőlényekről.

Leírhatatlan,szavakba nem foglalható érzés amikor várod a galambjaidat haza.És ahogy nő a távolság,úgy nő a szívemben az aggodalom.Bekosarazás után minden gondolatom a rájuk leselkedő veszély körül forog.

Mindig balsejtelmek gyötörnek hogy most aztán biztos történik velük valami.Korán reggel már az eget kémlelem a verseny napján,szinte hallom az ismerős szárnysuhogást...aztá persze hogy semmi.Csak a nagy kékség.És amikor előtünik egy apró pont,ami egyre növekszik,egyre közeledik míg végül már felismerem benne az én madaram.Leszáll a dúc tetejére,megigazítja a tollazatát,és mint aki csak éppen innen a szomszédból jött meg,beugrik a dúcba.

Azt hiszem ezért maradok csak örömgalambász,mert a siker orientált galambászoknál kissé elhomályosul ez a varázs....

És persze lelkem mélyén mindig is várom vissza az elveszett madaraimat..

Sport társak az egyesületben azt mondták büszke lenne rám a nagyapám.Minden egyes stoppolást az ő emlékére kattintom..

Most értettem meg mért is nem tudta soha abbahagyni  a galambászkodást.

Bobo772 Creative Commons License 2012-09-05 14:05:23 2207

Várnánk Tyúkanyóka helyzetjelentését kiváncsi vagyok a szereplésre, a másikra nem is merek írni mert leharapják a fejem.... 

Megvan az elsö 4 kisgalambom 1 15 napos 3 maszületett bárány... a jövö reménységei...:-)

A hozzászólás:
Törölt nick Creative Commons License 2012-09-05 13:27:51 2206

Sehol egy fiatalokkal versenyző egyén? :DDDDDDDDDDDDDDDDDDDDD

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!