Praktikusabb volt az újszerzeményi jogot a legnagyobb égbekiáltó zsarnoki törekvésként emlegetni, mint folyamatosan hivatkozni az 1687-ben történtekre. Nálunk, Móron, az udvari hadiszállító, bizonyos Hochburg kegyúri joggal, pallosjoggal jó tíz év alatt olyan állapotokat teremtett, amit előtte nyolcszáz éven át senki. Külön német településrészt hozott létre, megnövelte a lakosságszámot, szappant főzetett, klastromot emeltetett, de köszönetet nem kért érte. A robotnak nem volt száma, ahogy a megyéhez írt panaszukban írták a parasztok, az erdőinktől, halastavainktól, a malmoktól egészen 1848-ig és még utána is eltiltották őket, a kényszermunkára tett kijelentésre pedig azonnal tömlöcbe zárással és vasazással válaszoltak. Aztán az 1708-09-iki pestisjárvány szinte letörölte a falut a térképről, újra.
Az Alföldön az újszerzeményi jog 1703-ban általában még függőben lévő ügy volt. A hajdúvárosok lakói, akik nagy számban a Kunságból származtak el, fontos támogatói lehettek Rákóczinak, ahogy előtte Thököly is szemmel tartotta őket. Az Alföldön régóta adót behajtó birtokosok Hevesből, Nógrádból, Szatmárból és a másik hat vármegyéből szintén. Mégsem ezek indították el a szabadságharcot, hanem a túlnépesedett Hegyalja és a Tiszahát felkelői, akiknek az utódai az Alföld újratelepítésében komoly részt vállaltak.
A magyar főurak hozzáállása látszatra a földrajzi körülményektől is függött, de nem egészében. Batthyány Ádám országbíró épp 1703 augusztusában halt meg, a fiai még kisgyermekek voltak. A 'kis' Nádasdy Ferenc a házasságával megszerezte a Széchy-birtokokat, császári generális lett. Rá másnapra, hogy a vallomást tevő apját 1671-ben lefejezték, a Rákóczi-családot szidalmazó kiáltványokat indított el Európa országaiba a bécsi udvar, nem kis részben a maradék ellenállók figyelmeztetésére. Az Erdődyek szegről-végről rokonai voltak a Pálffyaknak, 1683-ban szinte Thököly küldötteit megelőzve igyekeztek neki hűségesküt tenni, egyszer elég ekkora kockázatot vállalni az életben. A Zrínyi-birtokok örökösét, János Antalt a császár 1703-ban már húsz éve tömlöcben tartotta, épp a szabadságharc kitörésekor halt ott meg. Zichy Ádám a töröktől visszavett somogyi részekből hasított ki nagy darabot. Esterházy József, a későbbi horvát bán és országbíró, a testvére, Antal ellen is harcolt a császár oldalán. És ott volt legmagasabb székek egyikén Kollonich Lipót hercegprímás, érsek, a szürke eminenciás, a klérus élén különösen nagy lehetőségeket látott a felszabadító háború után, egyházi és németesítési ügyekben. A Csákyakról, Bercsényiekről, Károlyiakról, Forgáchokról, az egri Telekessy Istvánról, 'Rákóczi püspökéről', akik nem maradtak passzívak sem, külön utánanézéssel lehetne bőségesen írni.
|
