Nem sok értelme van ezt a dolgot ragozni. Tudomásul kell venni mind a kétféle (meg a még létező akárhány) megközelítését ennek a gyógyítom vagy likvidálom kérdésnek. Nem elfogadást, csak tudomásul vételt kértem.
Ne piszkálódjatok emiatt!
Véleményem, hogy nem a legegyszerűbb kinézni, hol a legkeményebb a beton! Legalább is jóérzésű embernek nem az, akárhány éve csinálja is. De hozzá tartozik a dologhoz. Időnként döntést kell hozni. Aki nemrég kezdte, annak lehet, hogy ez így furcsa, lelketlen stb. de csak el kell jutni egy kicsit nagyobb állományhoz. Havi tízezres takarmányköltséghez és már más szemmel nézed a gyógyszerezést. Az akár 20-30 évvel ezelőtti állattartás orvosi támogatottságáról most ne is beszéljünk, de elgondolkodhatsz rajta. Arról nem beszélve, hogy egy nem beteg, de esetleg folyamatos kórokozót ürítő madár miatt az egész állomány lebetegszik. Pár éve még nem voltak ilyen csoda antibiotikumok. A gyorsabb győzött. Vagy te vagy a betegség. Most van egy csomó gyógyszer, csak pénz kérdés. Ha költesz rá, tedd. De te se legyél álszent! Írd össze mennyibe van/lesz neked ez a galamb mire kikupálod, ha egyáltalán ki lehet! (Ha jól emlékszem, írtad, hogy kérdezte az eladó minek kell, mondtad, hogy kedvencnek, arra jó lesz, mondta ő! Nem volt gyanús?) Az öröm mellett, amit a lénye okoz, folyamtosan stresszelsz is.
Ezen a majdani költségen + a te időd, törődésed hány egészséges galambod lehetett volna, ami csak örömet okoz?
Miért ellenszenves neked, ha ezt valaki nem vállalja?
A trágyájával mit csinálsz egyébként? Hol mérgezed antibiotikum szermaradvánnyal a talajt? Mert ez meg engem zavar. Na nem csak a te általad kikerült szennyezésre gondolok, hanem úgy az egész népesség által évente tonnákban mérhető gyógyszermaradványra. Könnyen nyúlunk ezekhez a szerekhez.
Nem bántani akarlak, még csak nem is kritizálni, csak egyoldalúnak érzem az érvelésed és próbáltam más ablakot is nyitni a világra.
üdv. |
