Aha, most sikerült.
Szóval ... 33 éves koromra elolvastam Az arany embert. Úgy adódott, hogy csak most került sor rá, korábban úgy gondoltam, hogy Jókai meséire meg kell érni, nem biztos, hogy serdülőkorban kell őket olvasni. Legalábbis A kőszívű ember fiai alapján gondoltam ezt.
Tehát Az arany ember ... a cselekmény teljesen jó, leköt, nem is nagyon tudtam letenni, időnként azonban azt gondoltam, hogy valami nem jó benne. Hiába volt "hepiend" a vége, mégis a hősök utóélete rontott az egész történet megítélésén. De nem is ez a lényeg, hanem a közepe, ami számomra ijesztő. Van ugye Tímár Mihály, aki nem kimondottan jó ember, az igaz, hogy ambíciózus és a karrierje építése közben jó dolgokat is csinál, talán nem is véletlenül ... legalábbis nekem úgy tűnt, hogy kezdetben nem a szándékos jócselekedeteiről híres, hanem inkább a saját életének menedzseléséről. És emellett még beleférnek karitatív dolgok is. De ennek ellenére nem ítélem el, csak megjegyzem, hogy ő ilyen. Viszont Timéával szemben kimondottan jócselekedetei voltak. Timéa azonban Kacsukába volt szerelmes, ha jól emlékszek Tímár Mihály eleve visszataszító volt számára. Aztán csodálta, de nem szerette, ahogy Petőfi mondotta volt a zordon Kárpátoknak fenyvesekkel vadregényes tájáról. Mégis hozzáment Tímárhoz feleségül. Noémi pedig valóban szerelmes volt Tímárba.
Namost a fő problémám az, hogy van egy férfi, akibe egy bizonyos nő szerelmes tud lenni első látásra, más nőnek pedig a csillagokat lehozhatja, akkor is hideg marad iránta. Tudom, hogy a valóságban is ez van, viszont nekem mégiscsak a regény alapján hihetetlennek tűnik.
Itt van például az önbizalom kérdése ... Tímár Mihály ambíciókkal rendelkezik, bár nem tapos el senkit, nem okoz gyakorlatilag kárt senkinek, egyszerűen a versenyekből ő kerül ki győztesként. Önbizalma megvan, sikeres ember, talán azt is mondhatjuk, hogy jól néz ki. Miért nem kell az ilyen férfi egy nőnek? És miért jó más nőnek?
Vajon Tímár Mihály szerelmes volt Timéába, vagy csak szánalmat érzett iránta, amikor bántották? Lehet ez volt az egésznek a rákfenéje? Vagy elve el van rendelve, hogy milyen irányba kell mennünk az életben és semmi beleszólásunk nincs? Valamint ha más irányba indulunk, akkor eleve kudarcra vagyunk ítélve? |