Keresés

Az arányok azért tényleg mások voltak, pl. a románok által Magyarországtól kapott területen azt hiszem egyharmadnyi magyar élt, ráadásul az abszolút számok se elhanyagolhatóak. Nem mindegy, hogy néhány tízezer, vagy néhány millió ember kerül a határ rossz oldalára, és az új határok nagyjából az etnikai határok vonalát követték 1938-ban mindenütt. Persze maradtak németek cseh uralom alatt, és kerültek csehek német uralom alá. Az persze elég gáz volt már, hogy a csehek túlnyomó része elmenekült/elkergették az új területekről.

Udv.

Nincs ekkora ellentmondas. 1918-id de facto a Nagy Magyarorszag ( Horvatorszagot ne vonjuk bele ) kb. 45-50 %-a mas nemzetisegu volt. Az hogy a magyar nemzetiseguek nem akartak elcsatolodni, az vilagos. De csehszlovakia kerdeseben sem a Csehszlovakiatol valo cseh szeparatizmusrol beszeltunk.

A masik dolog. 38 Munchen a nemetek nemcsak nmetlakta teruleteket kaptak, Magyarorszag nem csak magyarlakta teruleteket kapott, Lengyelorszag sem szintiszta lengyel lakossagot kapott. Szoval nem egyertelmu a megalapitasod. ( az viszont teny, hogy a 38-ban elcsatolt teruletek lakossagaban a cseh szlovak, ruszin etnikum, akiknek esetleg a legnagyobb traumat okozta az elcsatolas, aranyiban joval alatta van a 18-20 kozott elcsatolt magyar teruleteken levo magyarsag aranyanak. Viszont nem marginalis ( a Felvideken a az el-visszacsatol lakossag kb. 10%-a nem volt magyar )).

Ha a magyarokrol, Magyarorszagrol van szo, akkor szamukra maris arnyalt a kep, maris korulmenyek vannak

Én azt gondolom, hogy sokféle körülmény mozgathat egy nemzetiséget, hogy el akar-e szakadni, vagy nem annyira. De más a passzív elszakadás, és más az aktív szeparatista küzdelem, többnyire az elszakadni nem vágyók sem igen folytatnak elszánt küzdelmet az adott országban maradásért, és ha már egyszer elszakadtak, nemigen fognak aktívan semmit se tenni, hogy visszakerüljenek, még ha anyagilag stb. esetleg jobban is jártak abban a rendszerben.

Ami a történelmi Magyarország szétesését illeti, szerintem eléggé instabil formáció volt az a XIX. század végére, úgyhogy igaziból többé-kevésbé elkerülhetetlen volt, hogy az első komolyabb teszt (hosszabb háború) alkalmával szét is esett. (Egyébként hasonló jelenség zajlott le 1848-49-ben, amikor szintén a nemzetiségi részek nagy hányada leszakadt az országról.)

Ami engem zavar, hogy ez a szétesés végbemehetett volna nekünk kedvezőbb határokkal (az 1942-es határoknál kedvezőbbeket is el lehetett volna képzelni éppenséggel), és a megvalósult határok a lehető legkedvezőtlenebbek lettek. Szerintem a minimum a tömbmagyarság egyben maradása (ez kb. +50 kilométert jelentett volna a legtöbb helyen), ami persze a vasútvonalak miatt messzeható (pozitív) gazdasági következményekkel is járt volna (a megvalósult állapothoz képest), a maximum pedig ehhez képest néhány nemzetiség (pl. ruszinok, burgenlandi németek) autonómiával történő bennmaradása és a Székelyföld megtartása, nyilván a közbeeső román területekkel együtt. (Azaz kb. 1942-es határok, plusz Dél-Erdély sűrűbben magyarok lakta részei és a Bánát északi része.) (Ami ennél is nagyobb, az már nem suvasztható be a "történelmi Magyarország szétesése" kategóriába.)

Mindenesetre az biztos, hogy a magyarlakta területek 1918-ban nem akartak Csehszlovákiához, SHS Királysághoz, vagy Romániához csatlakozni, itt szerintem nincs semmi árnyalat, és semmilyen körülmény. Ilyen értelemben ez különbözik mondjuk Csehszlovákia 1938-as helyzetétől, mert ott egészen biztosan az elcsatolt területek gyakorlatilag egészén a lakosság széles rétegei csatlakozni akartak Németországhoz, Magyarországhoz, Lengyelországhoz, és még a maradékban a szlovákok és ruténok sem akartak feltétlenül maradni. Ahogy a történelmi Magyarország felbomlásából a színmagyar területek elcsatolása esetében egyértelműen a lakosság akaratával szemben történtek az események, úgy Csehszlovákia felbomlása esetében ez egyértelműen csak Csehország (ideértve Morvaországot) megszállásáról és esetleg Ruténföld visszacsatolásáról mondható el.