Keresés

Ha ennyire javasoljátok,majd elolvasom.

Arra ugyan kíváncsi vagyok,mi lehet benne,ami az 1941 júniusi szovjet frontbéli összeomlással kapcsolatban újat mondhat.

Most fedeztem fel a topikot, egy apró megjegyzést mindjárt fűznék is ide:

Kershaw: Háború virágfüzérek nélkül című könyvét

Igaziból nem neked írom, csak úgy általában, hogy ennek az egyébként kiváló könyvnek a szerzője Robert Kershaw, és nem Ian Kershaw, kettejük között tudtommal névazonosságon kívül semmi kapcsolat nincs. Mivel utóbbi az ismertebb, ha keresztnév nélkül használjuk a nevét, az félreértésekre adhat okot, sőt én már hallottam olyat is, aki kimondottan furcsállotta, hogy "Kershaw" egy-két kérdésben mintha megváltoztatta volna a véleményét. (Természetesen nem, csak Robert képviselhet néhány dologban eltérő véleményt Iantól.)

nagyon jó könyv, én is ajánlom.

"Aztán 1941 nyarán a nagyjából egyenlő (inkább nagyobb) létszámú létszámú,technikai eszközökkel bőven ellátott szovjet hadsereg annyi ellenállást se bír tanúsítani, mint 1939-ben a minden tekintetben sokkal gyengébb lengyelek,akik még stratégiailag is rosszabb pozícióban voltak."

Szerintem olvasd el Kershaw: Háború virágfüzérek nélkül című könyvét, és akkor esetleg megváltozok a véleményed a szovjet hadsereg ellenállási képességétől. Ne csak a hatalmas szovjet veszteségeket nézd, hanem a németet és azon belül a veszteség szerkezetét is. Az azért valamit jelent, hogy a Barbarossa célkitűzései nagy részét nem teljesítette, talán ehhez volt némi köze a RKKA ellenálásának is.

TG

A gondolatkísérlet azt jelenti,hogy hozok egy kisarkított párhuzamot valamire,hogy jobban látsszon annak egy bizonyos tulajdonsága. Teljes párhuzamot nem lehet elvárni. A lengyel példádból látszik,hogy a lengyelek készültek egy háborúra. Ez igaz is. A SZU vagy Németország ellen,de védekezőre,mert harmadakkorák voltak mint a németek. A SZU fegyverkezése vajh ki ellen irányulhatott? Németország és Japán ellen.

Az szerintem vitathatalan,hogy a SZU - már csak ideológiai alapjai szerint is - a születése óta a kommunizmus expanziójára törekedett és azzal soha nem is hagyott fel a 80-as évekig. Ha tehette ezt,meg is valósította az 1920-as lengyel inváziótól (ahol a cél a német kommunisták megsegítése volt), az 1939-40-es kelet-európai megszállásokon át az 1945-ös megszállásokig. Mindez nyíltan kinyilatkoztatva. Tehát a gyanú fennáll a további agresszív szándékok tekintetében.

Aztán 1941 nyarán a nagyjából egyenlő (inkább nagyobb) létszámú létszámú,technikai eszközökkel bőven ellátott szovjet hadsereg annyi ellenállást se bír tanúsítani, mint 1939-ben a minden tekintetben sokkal gyengébb lengyelek,akik még stratégiailag is rosszabb pozícióban voltak. Két hét elteltével a lengyelek még keményen tartva a frontvonalat hátráltak, ugyanennyi idő alatt a szovjet hadsereg jó része már be volt kerítve és nénetek több száz kilométert nyomultak előre. Ennyire nem lehetett rossz a szovjet csapatok kommunikációja,felszerelése,tisztjei. Ehhez stratégiai hiba kellett a csapatok felállításban. Stratégiai hiba miatt veszett el Franciaország is 40-ben, nem azért mert a francia csapatok annyival rosszabbak voltak.