Keresés

Persze vannak tények amiket kiragadva is tények maradnak, csak az a gond, hogy nem rakjuk mellé azokat a tényeket, amik ezeket árnyalják sőt ellent mindanak nekik, pedig ezek ugyan olyan tények. A Rezun és híveik szerintem mindig is megpróbálják a szovjetek reakciót önmagukban kezelni, és nem abban az összefüggésben, hogy ekkor már csaknem két éve  háború dúl Európában, és ezek ebben a politikia és katonai környezetben születtek. A TASSZ közlemények, Pravda, Krasznaja Zvezda cikkek, természetesen forrás anyagok (utánna amikor leírtam már én is tudtam, hogy nem felyeztem ki magam elég árnyaltan), csak éppen nem arról szólnak, hogy mit gondoltak alójában a szovjetek, hanem arról, hogy mit szerettek volna, gondoljanak róluk, éppen ezért így is kezelendők.

Már régen olvastam Rezunt és nem emlékszem pontossan erre az akna részre,  de azért kiváncsi lennék, hogy vajon mennyire volt ez helyi, vagy általános jelenség.

Továbbra is azt gondolom, hogy a szovjet támadásban hívők a szovjet mozgósításban és csapatelőrevonásban látják az egyik legfőbb érvet. Csakhogy azt elfelejtik, hogy ekkor már a német hadsereg felvonult a határra, és a szovjetek tudtak róla, így teljesen logikus az ő szempontjukból amit teszenek (gondold végig Te mit tennél hasonló helyzetben, ismerve az előző két év történéseit és hadviselési tapasztalatait). Orosz módra tömeges mozgósításba kezdenek, természetesen felvonulnak a határra, természetesen a saját harcászati elveiknek megfelelően nem statikus, hanem aktív védelemre rendezkednek be, természetesen felkészülnek a saját ellentervük végrehajtására a szovjet sarlóvágás hadműveletre.Valószínüleg van ellentervük, hisze a sokat hivatkozott hadijáték is erre utal, de ez megint nem meglepó, már sokan leírták minden normális állam hadserege dolgoz ki terveket bizonyos esetekre. Az amerikaiaknak is voltak terveik a hidegháború idején Budapest elleni nukleáris csapásra, aztán mégis itt vagyunk, a terv önmagában nem jelent automatikus végrehajtást, mégha Rezun szereti is ezt szugerálni az olvasóiba, lásd a Saposnyikov elmélet.

Amikor a német támadás megindul, ezt amúgy is rossz hirközléssel és képzetlen tisztikarral rendelkező erőt könnyedén összezavarja ebben semmi meglepő nincs ismerve a szovjet viszonyokat, az eredmény a bekövetkező káosz. De nem mindenhol, néhol beindulnak az előre eltervezett ellenreakciók, támadás román területek ellen, akár az aknák felszedése helyi kezdeményezésre, vagy az eredményeiben sikertelen de hatásában szerintem sikeresa brodi-dubno-i ellentámadás stb.

Természetesen amit itt leírtam, az csak egy teoria, de szerintem semmivel sem kevésbé logikus magyarázata az eseményeknek mint Rezuné, ugyan azokból a tényekből kiindulva, igaz nem annyira szenzációs. A gond ezzel akárcsak Rezunnal, hogy ez felborítja a szovjet-orosz történetírás alaptételét, mármint hogy a Szovjetuiót váratlan támadás érte, ami csak abban igaz, hogy a támadás konkrét bekövetkezte valóban váratlan volt, és ezért lettek olyan következményei amik, de az nem, hogy a Vörös Hadsereg ne készült volna fel a legjobb tudása és képessége szerint (más kérdés, az hogy az ennyi volt) a német támadásra.

Egyébként a légierő telepítésében nincs semmi meglepő a frontvadász alakulatok álltalában 50-100km-ről mennek bevetésre, nézd meg a magyarországi harcokat, de idézhetném a legutóbbi Aeromagazinból a kitelepült magyar Caproni bomázókat amelyek egyik első bevetése 130km-re van a cél. Ezek a normális távolságok, ezért mondom azt, hogy Rezun jó érzékkel állítja be az amúgy katonailag teljesen logikus és megszokott lépéseket szenzációsnak és szokatlannak az ilyen kérdésekben tájékozatlan, ugyan akkor a múlt újraértelmezésére fogékony olvasóinak.

Egyébként a szovjet támadási szándék bizonygatásában látok egyfalyta olyan szándékot (ne vedd magadra nem nálad és nem is feltétlenül más itt Rezun mellett érvelőknél, sőt még a szerzőnél sem), ami a német támadást kimondatlanul mentegeti, csak hogy ezzel az a gond, hogy a német támadás a szovjetektől függetlenül bekövetkezett volna. A nürnbergi perig a németek (és tudtommal ott is csak Keitel) nem hivatkoztak a megelőző csapásra, nem tartották szükségesnek, hogy az 1941-ben zsákmányolt nagyszámú iratanyagból (és gondolom arról nincs kétségünk, hogy az volt dögivel) bármire is hivatkozzanak. Ezeknek a szovjet iratok egy része német levéltárakba kellett, hogy kerüljön, amelyeknek jelentős része viszont a háború végén a nyugati szövetségesek kezére került. Mégis ezekből sem került elő semmi, ami közvetlenül bizonyítana Rezun elméletét. Ugyan kisebb, de hasonló esetben gondolok itt Katyinra, a németek reakciója egészen más volt, valyon miért?

TG

Ezekre a dolgokra szintén jó magyarázat, amit ambasa ír, hogy valamikor a közeljövőben támadni akartak, de biztosan nem azon a nyáron. 

1-2 hónapon belül támadni akaró, felkészült sereget nem lehet így megverni, fél-egy év múlva támadó akaró, felvonuló, átszervezés alatt állót viszont igen.

A Szuvorov művek helyenként túl olvasmányosak,sőt bombasztikusak,mondjuk a nagyközönség számára készültek,ahol ez szokványosnak számít. Ezt rójuk fel hibájának. Vannak olyan tények,amit akármilyen szövegkörnyezetbe helyezve is tények. Ha felszedték az aknákat és elvezényelték onnan az NKVD-t,ezt semmilyen szövegkörnyezetben nem tudom másként magyarázni.

Én úgy tudom,a szovjet levéltárakat sose nyitották meg igazán,egy ideje meg be is csukták megint,arra várhatunk hogy abból perdöntő anyag jön.Szuvorovtól független források (akik olvastek ezen levéltárakban) melyek mint Plesakov,Kun Miklós az ő vonalát erősítik.

A mindenki számára elérhető adatok (TASZ közlemények,háborús visszaemlékezések) jelentőségét személyes okokból sem becsülném le. Annak idején a 80-as években volt a 6 év történelem c. sorozat a TV-ben,ott nagyon fennakadtam a háború kitöréséről szóló részen. Archív filmeket mutattak,amiben német vadászgépek géppuskával nyomjelző lövedékekkel lövik szét a parkoló szovjet gépeket. Nem értettem,hogy kerültek a szovjet gépek olyan közel a határhoz,hogy vadászgépek tudják támadni őket... Ha nem számítottak a háborúra,mit kerestek szovjet csapatok nagy tömegei a határ közelében? Miért nem tudtak ellenállni a háború első napjaiban és miért tudtak pár héttel később,sokkal kevesebben?
Utána minden fellelhető könyvet elolvastam a 2. világháborúról (megjelent pár szovjet tábornok memoárja magyarul is,de akár regények is) és mindegyikben közös volt a háború kitöréséről való zavart mellébeszélés,hogy váratlanul ért a támadás - de azért minden könyv szereplője a határ közelében állomásozik,a tartalékos katonák be vannak híva stb.

Ezekre a régen nem értett dolgokra adott magyarázatot a SZU azon a nyáron támadni akart teória.

Én nem gondolom, hogy annyira megkéne kérdőjelezni, állandóan Rezunnál az, hogy igaz, vagy sem amire hivatkozik, gondolok itt az aknákra, vagy a dunai flotillára. Sokkal inkább azt gondolom, hogy a szerző tudatosan emel ki és nagyít fel tényeket, és ezáltal helyezi más megvilágításba a dolgokat. Persze vannak részek amikor tudtosan csúsztat, például a saját felvetéseit elkezdi később tényként kezelni, vagy egyszerűen megvezeti az tájékozatlan olvasót alapvető katonai és technikai kérdésekben (lásd a BT harckocsik ügye, csak az védekezik a ki beássa magát, vagy az olyan eszement ötletei, mint hogy a legjobb védekező erő az 1000 nehézbombázó, hiszen azt senki sem meri megtámadni). A fő gondom Rezunnal a forrásai, ha figyelmesen megnézed általában három féle forrást használ, és azt is igen szelektíven. Az első a TASSZ közlemények, ami a kor politikai propagandája, a közvéleménynek szól, de nem feltétlenül fedi le a valós cselekedeteket, a második olyan szovjet tábornoki visszaemlékezések amelyek valamikor a hruscsovi, vagy brezsnyevi sztálintalanítási időszak szellemében erősen cenzúrázva íródtak és jelentek meg és ezekből összefüggéseiből kiragadva idéz, a harmadik forrás az ami valamennyire komoly lehet, a szovjet hadtörténeti folyóirat, de ugye ezek is mind a könyv 1988-as megjelenése előtt íródtak. Nincs és nem is lehet a birtokába levéltári forrás, csak nyílt, Nyugat Európában is elérhető forrásokat használt, és ebből vonta le a következtetéseit. Ráadásul én érzek egyfajta megélhetési írást is Rezunnál, aki kitalálta, hogy hogyan tud ebből jól megélni, a lényeg, hogy valami nagyon nmeglepőt kell írni, lásd a HT-ben megjelent cikket az új könyvéről, ahol kifejezetten dicséri a hadseregben véghezvitt tisztogatásokat.

Az a kérdés, persze nem egyszerű, hogya Szovjetunió akart-e és ha igen mikor támadni. A szovjet-orosz történetírás nincs könnyű helyzetben, hiszen hosszú ideig gúzsba kötötte a váratlan német támadás megdönthetetlen toposza (ami szerintem nem volt igaz, de nem lehetett ettől eltérni), ugyan akkor most hat rá egy másik, a leplezzük le a szovjet rendszer gonoszságát (ami igaz, de itt vannak akik próbálják fokozni az amúgy is szőrnyű valóságot). Ez a kettőség megosztja a mai orosz történész közösséget, de nem segíti a objektív véleményalkotást, hiszen ha az egyik ellen szól valaki, akkor automatikusan úgy kezelik, hogy a másik oldalt támogatja (melesleg, akárcsak ezen a fórumon).

Személy szerint én osztom Számvéber Norbert azon véleményét, hogy a szovjetek lehet, hogy akartak támadni, de nem 1941-ben. Ekkor még a hadsereg átalakítása és átfegyverzése csak folyamatban volt, nem voltak alkalmasak a hadműveletek megkezdésére. Valószínüleg voltak terveik a szovjet "sarlóvágás hadművelet" végrehajtására és ennek elemei indultak be támadást követő napokban (román területek támadása, de akár Helsinki, vagy Kassa bombázása, mégha ez lehetett navigációs hiba is), ez mind egy támadásra való válasz volt és nem egy ettől független hadművelet.

TG