Keresés

A Szuvorov művek helyenként túl olvasmányosak,sőt bombasztikusak,mondjuk a nagyközönség számára készültek,ahol ez szokványosnak számít. Ezt rójuk fel hibájának. Vannak olyan tények,amit akármilyen szövegkörnyezetbe helyezve is tények. Ha felszedték az aknákat és elvezényelték onnan az NKVD-t,ezt semmilyen szövegkörnyezetben nem tudom másként magyarázni.

Én úgy tudom,a szovjet levéltárakat sose nyitották meg igazán,egy ideje meg be is csukták megint,arra várhatunk hogy abból perdöntő anyag jön.Szuvorovtól független források (akik olvastek ezen levéltárakban) melyek mint Plesakov,Kun Miklós az ő vonalát erősítik.

A mindenki számára elérhető adatok (TASZ közlemények,háborús visszaemlékezések) jelentőségét személyes okokból sem becsülném le. Annak idején a 80-as években volt a 6 év történelem c. sorozat a TV-ben,ott nagyon fennakadtam a háború kitöréséről szóló részen. Archív filmeket mutattak,amiben német vadászgépek géppuskával nyomjelző lövedékekkel lövik szét a parkoló szovjet gépeket. Nem értettem,hogy kerültek a szovjet gépek olyan közel a határhoz,hogy vadászgépek tudják támadni őket... Ha nem számítottak a háborúra,mit kerestek szovjet csapatok nagy tömegei a határ közelében? Miért nem tudtak ellenállni a háború első napjaiban és miért tudtak pár héttel később,sokkal kevesebben?
Utána minden fellelhető könyvet elolvastam a 2. világháborúról (megjelent pár szovjet tábornok memoárja magyarul is,de akár regények is) és mindegyikben közös volt a háború kitöréséről való zavart mellébeszélés,hogy váratlanul ért a támadás - de azért minden könyv szereplője a határ közelében állomásozik,a tartalékos katonák be vannak híva stb.

Ezekre a régen nem értett dolgokra adott magyarázatot a SZU azon a nyáron támadni akart teória.

Én nem gondolom, hogy annyira megkéne kérdőjelezni, állandóan Rezunnál az, hogy igaz, vagy sem amire hivatkozik, gondolok itt az aknákra, vagy a dunai flotillára. Sokkal inkább azt gondolom, hogy a szerző tudatosan emel ki és nagyít fel tényeket, és ezáltal helyezi más megvilágításba a dolgokat. Persze vannak részek amikor tudtosan csúsztat, például a saját felvetéseit elkezdi később tényként kezelni, vagy egyszerűen megvezeti az tájékozatlan olvasót alapvető katonai és technikai kérdésekben (lásd a BT harckocsik ügye, csak az védekezik a ki beássa magát, vagy az olyan eszement ötletei, mint hogy a legjobb védekező erő az 1000 nehézbombázó, hiszen azt senki sem meri megtámadni). A fő gondom Rezunnal a forrásai, ha figyelmesen megnézed általában három féle forrást használ, és azt is igen szelektíven. Az első a TASSZ közlemények, ami a kor politikai propagandája, a közvéleménynek szól, de nem feltétlenül fedi le a valós cselekedeteket, a második olyan szovjet tábornoki visszaemlékezések amelyek valamikor a hruscsovi, vagy brezsnyevi sztálintalanítási időszak szellemében erősen cenzúrázva íródtak és jelentek meg és ezekből összefüggéseiből kiragadva idéz, a harmadik forrás az ami valamennyire komoly lehet, a szovjet hadtörténeti folyóirat, de ugye ezek is mind a könyv 1988-as megjelenése előtt íródtak. Nincs és nem is lehet a birtokába levéltári forrás, csak nyílt, Nyugat Európában is elérhető forrásokat használt, és ebből vonta le a következtetéseit. Ráadásul én érzek egyfajta megélhetési írást is Rezunnál, aki kitalálta, hogy hogyan tud ebből jól megélni, a lényeg, hogy valami nagyon nmeglepőt kell írni, lásd a HT-ben megjelent cikket az új könyvéről, ahol kifejezetten dicséri a hadseregben véghezvitt tisztogatásokat.

Az a kérdés, persze nem egyszerű, hogya Szovjetunió akart-e és ha igen mikor támadni. A szovjet-orosz történetírás nincs könnyű helyzetben, hiszen hosszú ideig gúzsba kötötte a váratlan német támadás megdönthetetlen toposza (ami szerintem nem volt igaz, de nem lehetett ettől eltérni), ugyan akkor most hat rá egy másik, a leplezzük le a szovjet rendszer gonoszságát (ami igaz, de itt vannak akik próbálják fokozni az amúgy is szőrnyű valóságot). Ez a kettőség megosztja a mai orosz történész közösséget, de nem segíti a objektív véleményalkotást, hiszen ha az egyik ellen szól valaki, akkor automatikusan úgy kezelik, hogy a másik oldalt támogatja (melesleg, akárcsak ezen a fórumon).

Személy szerint én osztom Számvéber Norbert azon véleményét, hogy a szovjetek lehet, hogy akartak támadni, de nem 1941-ben. Ekkor még a hadsereg átalakítása és átfegyverzése csak folyamatban volt, nem voltak alkalmasak a hadműveletek megkezdésére. Valószínüleg voltak terveik a szovjet "sarlóvágás hadművelet" végrehajtására és ennek elemei indultak be támadást követő napokban (román területek támadása, de akár Helsinki, vagy Kassa bombázása, mégha ez lehetett navigációs hiba is), ez mind egy támadásra való válasz volt és nem egy ettől független hadművelet.

TG

A Szuvorov könyvben valóban van sok dolog,ami egyszerűen háborús készülődésre utal,de nem egyértelműen támadásra. Sok tankot gyártott? Hát,igen.

Van pár tucat apróság,ami viszont egyértelműen az elsőként támadás mellett szól,például:

Valóban felszedték az aknákat a határon? Itt Szuvorov egy konkrét szerző konkrét memorárját emlegeti (valami Az aknák várják,hogy üssön az órájuk). Vagy ez a mű nem létezik? Mert ha igaz,amit leír,azt semmiféle aktív védekezéssel meg ilyesmivel nem lehet magyarázni...

Mit csinált egy szovjet hajóflotilla a Duna deltában? Ott csak támadni lehetett... Ez se igaz?

Egyébként úgy gondolom,Sztálin nem volt tisztában a saját hadserege képességeivel a finnországi szereplése után.

Sztálin viselkedése és logikája az előző 20 év politikája után elég tisztán látszik,leszámolás a belső ellenséggel,mindig mindenre a válasz a megfélemlítés.

Sztálin azt is komolyan hitte,hogy az 1938-as tisztogatás megerősíti a hadsereget. Az ő logikája szerint meg erősítette,hiszen ezek után ki mert volna ellentmondani neki?! A komisszárok komolyan hátráltatták a hadsereget. Aki ezt felveti Sztáinnak,vajon hány napig élt volna után?

Nehezen győztünk Finnországban? Nyilván a belső ellenség miatt... Egy biztos,nem Sztálin és nem az intézkedései a hibásak.

Miből gondolod,nem nem tudom a különbséget a taktika és a stratégia között?