Keresés

Még hogy van sorstársad? Magyarországon az érbetegség népbetegség. Különböző formáinak következtében hatezer amputációt végeznek évente. De, hogy itt nem igen vannak jelen, azt nem tudom, miért van. Persze, ha az ember komolyan bajban van, nincs kedve irkálni.

Ez csak statisztika, ne vegye el a reményt a teljes gyógyulástól!

Nekem a folyamat hét évig tartott, de még nincs vége. Kezdődött egy korrekciós érműtéttel az ágyékban, majd egy bifemorális bypass. Ez egy teljes Y fő verőér cseréje műérre a szegycsonttól a lágyékig. Az Y baloldali elzáródása után egy crossover (megkerülő ér) beültetése a jobb lágyéktól a bal lágyékig. Majd egy graft (műér) beültetése a bal combba, ennek elzáródása után sztentek (értágító szerkezet) beültetése. Ezután következett a "relatív túlkeringés" következtében az ödéma kialakulása. Közben valahol megint beszűkült a verőér, ami bevitt a zsákutcába. Az ödéma miatt magasra tartott lábbal kellett volna feküdni, de akkor a laterális keringés kevés volt, így fájt a láb. Állandóan földre lógatott lábbal aludtam, ami az ödémát fokozta. Egy picike sarokrepedés nem gyógyult, a kezelgetések során elfertőződött egy szokványos és kétfajta „kórházi” baktérium által, ami kezdett az egész szervezetre átterjedni, ezért életmentő amputációra volt szükség. Négyhavi kínlódás után örültem neki! Most két és fél évvel utána a szűkületes maradék lábamért aggódom. Ennyit magamról.

A gyógyulásodról jók az elképzeléseid, csak gyorsabban kellene végbemennie. Nekem a műtéteim után azonnal visszaállt a normális keringés. Nem volt ilyen problémám, de mint mondtam minden eset más.

Mit értesz a végén a szink beültetéses műtét alatt? Ezt a kifejezést nem ismerem, bár rengeteget böngészem a netet a betegséggel kapcsolatban.

Itt a c ábrán látszik az Y elzáródása

(ami nálam már műér volt az elzáródáskor),

és az azt áthidaló crossover.

Juhééé! Örülök neki, hogy van sorstársam. A kezelőorvosommal nem tudtam konzultálni, mert igen hosszan szabadságát tölti. Egy ottani adjunktussal váltottam pár sort. Ő javasolta a detralex nevű gyógyszert, ami csökkenti, majd megszűnteti a lábbujjaimban tapasztalható "nyüzsgő élet" érzését. Hatott is.

 Nem tudom miért gyógyulok ilyen lassan, de tegnap óta, azaz a szerda esti hidegfront érkezésétől, nagyságrendekkel jobb a közérzetem. Megszűntek a spontán fájdalmak. Estére jön elő a fájdalom, persze már nem annyira erősen, az is a napi terheléstől. Tegnap délelőtt a kényszer rávitt a vezetésre, mivel a fiamat kellett szakorvoshoz vinni. Meg is üldözött egy kicsit a zöld béka ruhás, senkiházi parkolóőr. Le fogom "parkolni" azt a büntetést, amit az autómra akasztottak, miután a kórházban megvizsgáltak és nemhogy kimenni nem engedtek már, de még felkelni sem.

A lábamon a rövid felső metszés helyén emelték ki azt a használható véna darabot, amit az elzáródott artériába betoldottak. A térd izület mögött, mélyen az izomzatban fut az a poplitea nevű artéria, ami elzáródott. Nem lassú elzáródása volt, hanem hirtelen. A jelenség kb 2005-ben kezdődött. Az utazásaim során nagyon sokat ültem keresztbe tett lábbal, valamint várakoztam ugyanígy órákig. Akkor egy napon erős csipő-égető fájdalmat éreztem a térdhajlatomban. Az erem falában, a több réteg közül a belsőben kicsi repedés keletkezett és két réteg közé hatolt a vér, majd ott be is záródott. Ez 2010-ig néha-néha ortopédiai problémának vélt fájdalmakat okozott. Először ortopéd orvoshoz fordultam, majd hamar kiderült, hogy aneurzizma (aneurysma) keletkezett az ütőeremben, pont a térdhajlatomban. Ezt először ultrahanggal mutatták ki. Azt hittem ott pusztulok el, amikor meghallottam. A tervezett műtét csak csúszot, csúszott. Járni tudtam. Az 540 méterre lévő boltba szándékosan gyalog jártam, a napi mozgás érdekében. Néha természetesen éreztem izomfájdalmat és a középső lábujjaim zsibbadását, de nem volt vészes. 2012. május 24-én este, az autóban akasztgattam vissza az ülés alatti huzatfeszítő kampókat. Belefeledkeztem a guggolásba és amikor felálltam, azonnal éreztem, hogy baj van. Az ujjaim elfehérdetek. Hiába gondoltam agyilag, hogy "lépni" a lábam nem engedelmeskedett. Még kínok között, félig érzéketlen lábban hazavezettem. Hosszas várakozás után a környező artériák pumpáltak a lábamba annyi vért, hogy ne kezdjen lerohadni. 25-én este kerültem a klinikára. A mélyre történő beépítés miatt szedték ennyire szét az izmaima.

Feltételezem, hogy három szálon fut a gyógyulásom. 1. Az új érszakasz beépülése. 2. A kimetszett véna darab miatt a szerepének átvétele a szomszédos vénák által. 3. A szétfeszegetett izmaim helyreállása.

Kérdéesm, hogy nálad ha volt hasonló beavatkozás, mikortól kezdett a lábdagadás szűnni, Volt-e szink beültetéses műtéted, mert úgy sejtem, hogy aki egyszer beköszönt az érsebészetre, az ott még vendég lesz párszor. Nem szeretném, de logikusan gondolkodva ez következik.