Nézd, az út Ausztráliába, mint 9 hónapos nyelvtanfolam, ahol ottani családnál laksz, nem nekem jutott eszembe.
Hanem mint egy jel jött.
Egy gyorséttermben hagyta valaki a pulton az 1 db szórlapot, ahol fizettem.
Elovastam, és ezt mondtam, EZ IGEN! Micsoda véletlen, hogy ezt ott hagyta valaki, és én találtam meg. Olyan ez, mint egy jel. Ráadásul épp a max korhatáron voltam, akik még kimehetnek.
Egész lényem ráállt erre, tudtam hogy a pénzt össze kell rá szedni, és ha már jel, akkor biztos tudom is.
És tudtam.
Az egész létem onnantól új, jobb értelmet kapott, egy olyan célt, amit a véletlen sodort elém, és amikor megláttam, tudtam hogy erre vágytam, csak azt addig nem tudtam. Addig csak éltem a szürke monoton hétköznapokat.
De onnantól a fényt láttam.
Ezért volt akkora pofára esés/tőr döfés részemre, a magyar doki ausztráloknak megküldött jelentése rólam.
Kapálózhattam, próbálkozhattam mindennel, hogy DE NEM VAGYOK TBC-S!, hiába.
Akkora keserűsség lett rajtam akkor úrrá, hogy töröltem is az egészet az életemből, a kalandvágyat, az elindulást a jobb életbe, és mentem vissza a szürke monotonba. |