Robert Hare leírta, hogy a súlyosan antiszociális pszichopaták mind "megerősödve" jöttek ki egy ilyen érzelem-orientált rávezető terápiából, hiszen itt gyakorlatilag készen megkapták, hogy mire mit reagálna egy normális ember, tehát még utána sem kellett járjanak, mint általában. Magyarul az átverő képességük sokkal kifinomultabb lett. A pszichopata legfőbb ismérve az empátia hiánya. Nem a kevés empátia, hanem annak kóros hiánya. Az empátia következménye bizonyos gátlások kialakulása, amely gátlások megakadályoznak, hogy mindent elvegyünk, amit akarunk (csalás, egyes esetekben a gyilkolás oka a pszichopatáknál), megakadályoz a gátlástalan hazudozásban, és megakadályoz abban, hogy más embereket tárgyaknak tekintsünk. Az empátia segít hozzá, hogy az emberek által felénk küldött metakommunikatív jeleket megértsük, de egy pszichopatánál ez nehézségekbe ütközik, így ő uralni akar - az legalább biztos.
Tehát a pszichopata szinte minden ismérve visszavezethető az empátia hiányára. Lehetnek olyan tünetek egyes embereknél, amelyek olyanok, mintha pszichopata lenne, pl. ilyen az aluljárókban késsel randalírozó család nélküli cigánygyerekek, pl. Egyáltalán nem biztos hogy nincs empátiája, csak sikerült félretennie, mert a túléléséhez ez kellett: rájött, hogy gátlástalansággal helyzeti előnyre tesz szert.
Az antiszociális személyiségzavar annyiban különbözik a pszichopatától, hogy míg a pszichopata képes megtanulni, hogy mik a társadalmi játékszabályok: vagy nem olyan súlyos a személyiségzavara, vagy képes felfogni, hogy ha hazudik, akkor kevesebb előnye származik, stb. (persze, nyilván, mint Hare is írja, sokszor lebuknak), addíg az antiszociális egyszerűen leszarja ezt. Sok pszichopatának egyébként a politika, vagy a céges kultúra olcsóbb és gyorsabb előrejutást eredményez, ezért nem erőszakosak. És a legsúlyosabban hentelő, anyagyilkos pszichopaták valószínűleg a tetejében elmebetegek is (a pszichopátia nem az), ezért teszik azt, amit.
Az összes személyiségzavart nem lehet egy kaptafára húzni. A teátrálisokat sem, hiszen míg a hisztrionikus jellemzően empatikus, de egoista; a nárcisztikus egoista, de még mindig empatikus, a pszichopata nem empatikus, és ezért tűnik egoistának, holott más okok miatt az, mint a nárcisztikus. Nem is beszélve a borderline-ról, amelyik egyik tükrében sem értelmezhető, csak kifele ugyanolyan súlyos, mint mondjuk a hisztrionikus (pl. Palya Bea tipikus hisztérika, csak hogy ne menjünk messze). A skizorfének megint mások, a szorongók is mások, ez túlzó leegyszerűsítés a neurotikus-karakterzavaros tengely. Szerintem. |
