Egyet értek az előttem szólóval, nem szabad visszaélni az ember bizalmával.
Történetem 1995-ben indult a fent említett Gy-al.
Egy évig laktam a telkén (nevezzük így). Három ház volt rajta, az egyikben laktam, amíg el nem szöktem. Mindenkinek azt hazudta, hogy szabadságon vagyok. Furcsa, de azóta sem volt gyomrom arra felé menni. (Kismaros, Harang virág utca).
Nem tudtam, csak miután nagy nehezen - hónapok múlva hogy kértem - kaptam meg az adóbevallásomhoz a papírt, hogy nem fizette utánam a járulékokat, csak az utolsó egy hónapban. Gondolom ez így volt az összes többi alkalmazottjával, Erzsi nénivel, stb. aki mosott rám az egy év alatt.
Ez az első ami vérlázító, az adócsalás.
Ennek ellenére volt arca kérni az állami pénzeket, ami a kisegyházaknak járt, plusz az 1%-kat az emberektől.
Amiért írok, hogy végképp helyre tegyem azokat, akik még valamiféle érdeklődést mutatnának iránta.
Biztos felismernek akik olvassák amit írok.
Szóval, ismeretségünk végén mikor követeltem a tartozását, a Finommechanikai Vállalat orvosi rendelőjében magunkra zárta az ajtót, aztán jól megvert. Nem volt nehéz neki, mert karatézni járt. Nem ütöttem vissza, mert gyengébb voltam és akkoriban befolyásolva voltam a tanai miatt, miszerint "aki elfogadja az erőszaknélküliséget az hozzá tartozik" - hangoztatta. Naív voltam és olyan erős volt a befolyás, amit rajtam kívűl mindenkire is gyakorolt, hogy hirtelen leblokkoltam, csak elszenvedtem a verését. Utána rögtön elmentem orvoshoz látletet csináltatni. Hála Istennek volt annyi lélekjelentlétem, hogy mikor elkezdett ütlegelni, felhívtam titokban az ismerősömet, hogy fülltanúja legyen, ha valami olyan történik. Hát történt.
Nagy nehezen ügyvéden keresztül visszaadta a pénzem, de nagyon nehezen.
Naponta keresett 2-300 ezer forintot, nem tudom, de szerintem lehetne mit keresni akkori adóbevallásában.
Azért írom most meg ezeket, mert a ami napig mély lelki sérülések maradtak az eset után, csak akkor nem mertem ezzel előállni, mert meg voltam félemlítve.
Volt egy ügyvédi pár akik rövid ideig segítetettek neki. Miután tudták hogy mi történt velem, azonnal otthagyták és kértek hogyfinoman szólva "invitáljuk" meg a törtvény elé. Nem mertem, a fent említett agymosás és megfélemlítés miatt.
A Sors fintora, hogy most párom egy ügyvéd és ha szükségét látom még mindig elő tudnám venni az ügyet. Legalább 20 ügyvéd van még a baráti körében, akik szerintem ízekre szednék ha elindítanék valamit.
Azért írom meg ezeket, mert ha még akadna valaki, aki hinne benne, kinyissam a szemét.
Üdv. Mindenkinek! |