Keresés

Mik a kockázatok barátom, amikor avval, hogy a tudományt úgy kell ám itt érteni, mint valami kipróbálható, megismételhetô, vagyis bizonyítottan mûködô módszert semmi másra nem céloztam, minthogy csak kipróbálva, gyakorolva, ha úgy tetszik ellenôrizve a tanítás igazát lehet megszabadulni? 

Nem ám elemezgetve, szavakon, tételeken, netán képleteken rágódva... :D 

A magyarázataidban pont azok az illúziók köszönnek vissza, amely az európai szellemnek oly' kedvesek: a megszabadulás, mint a szabadság mítosza, a bizonyítottan tudományos módszer, mint a nagybetűs tudás mítosza, amelyhez – mi más?, mint - a szent tudomány vezet el bennünket. Az pedig szinte megmosolyogtató, vagy mondhatnám azt is, hogy az elmúlt évszázadaink esszenciája, hogy a beékezés célja éppen a tudat, azaz a végső, a legteljesebb, a nincstovább tudás birtokba vétele. Félreértesz, ha az gondolod, hogy kritikával illetlek. Nem mondom, hogy a Buddhára támaszkodó megközelítéseid hamisak, nem állítom, hogy utad tévút, de azt mondom, hogy a szemléletben láthatólag kockázatok is vannak. Hangsúlyozom; is vannak. És ezzel szerintem egyáltalán nem mondok ellent a Felébredettnek, sokkal inkább Őt igazolom (igaz nem szorul szerénységemre), hiszen pont Ő hangsúlyozta ki folyton-folyvást, hogy tanítványai állításait alaposan vizsgálják meg és ha kiállják az elemzés próbáját tartsák meg, ha nem, akkor vessék el azokat.

He-he... ezt nem ismertem: "üdvöm-büdvöm"... Hanem Néreusz, a tudományt úgy kell ám itt érteni, mint valami kipróbálható, megismételhetô, vagyis bizonyítottan mûködô módszert. Nem teológia, dogmatika, bla-bla-bla... Merô gyakorlat! Semmi üdvözülés (illetve az is lehet - egy állomás...) hanem a teljes MEGSZABADULÁS a 'tét'!

'Itt és most, mindörökkön örökké...' (szabadon Hamvas nyomán:)

Viszont, megintcsak be kell vallanom valamit: a túlvilági üdvbe vetett hit a számomra vakhit, és mindenkinek lelke rajta, ha ebbe veti az üdvreményét, de alighanem éppúgy nem tudom igazán felfogni ezt az alapállást, mint Te/Ti a buddhista alapülést! ;-)