Keresés

Én érteni vélem,hogy mire gondolsz:zárkózott kis sündisznó vagy,és félsz,hogy egész életedben ilyen leszel.    ?

Felfogom én, mit írsz. Egyrészt bátorítani próbállak, hogy ne görcsöljél (vagy tudatosan, vagy 'tudat alatt' rettegsz dolgoktól).

Hidd el, nekem is volt pár dolog az életemben, amin túl kellett lépnem. Ha tovább folytattam volna a fülcsöngésemmel való foglalkozást, akkor szerintem most valamelyik pszichiátrián kezelnének vagy teljesen megzakkantam volna. (Pszichoszomatikusan gerjesztettem és fel is erősítettem a problémát). Veled is ez lehet egy bizonyos szinten. Én az utóbbi időben felvettem egy amolyan 'leszarom mi lesz' attitűdöt. Ez abból a szempontból jó, hogy nem görcsölök annyit.

A tapasztalat viszont azt mutatja, hogy idővel nem megnyílok, hanem zárkózottabb leszek. Én sem nagyon értem, de ez szokott lenni. Látom egyébként, hogy te sem igazán fogod fel a dolgot. Furcsa, hogy az emberek addig nem hiszik el, amit mondok, amíg nem találkoznak velem személyesen. Nem a bizonytalanság, a kétség blokkol le, de nem is tudom, hogy mi.

Mostanában arra jöttem rá, hogy a depresszióm miatt lehet ez az érdektelenség, nihil, de akkor egész életemben depressziósnak kellett lennem ...

Na, abból a szempontból még akár irígyelhetnénk is, hogy általában akad hölgy, akivel ismerkedhetnél. Azt írod, 'nem tudod, hogy képes leszel -e'. Ne hagyd, hogy ez a bizonytalanság, kétség leblokkoljon. Ha elidegenedtél volna az emberektől, akkor nem is keresnéd a társaságukat... még ha csak az ellenkező nemre is korlátozódik ez a kivétel.

Az emberek többségét én is rühellem. De vannak üdítő kivételek. Míg a többi emberrel nem vágyom semmilyen kontaktusra, addig egy -viselkedése és esetleg külseje miatt tetsző hölggyel igen.

A kapcsolat eleji feszengés természetes. Folyamatosan nyílsz meg majd szerintem... úgyhogy ne parázz!