Keresés

Hát úgy akad, ha utánajárok egy kicsit, de mostanában nem nagyon van. Csak ha meg mégis, akkor megbolygatja a nyugalmamat.

A tapasztalat viszont azt mutatja, hogy idővel nem megnyílok, hanem zárkózottabb leszek. Én sem nagyon értem, de ez szokott lenni. Látom egyébként, hogy te sem igazán fogod fel a dolgot. Furcsa, hogy az emberek addig nem hiszik el, amit mondok, amíg nem találkoznak velem személyesen. Nem a bizonytalanság, a kétség blokkol le, de nem is tudom, hogy mi.

Mostanában arra jöttem rá, hogy a depresszióm miatt lehet ez az érdektelenség, nihil, de akkor egész életemben depressziósnak kellett lennem ...

Na, abból a szempontból még akár irígyelhetnénk is, hogy általában akad hölgy, akivel ismerkedhetnél. Azt írod, 'nem tudod, hogy képes leszel -e'. Ne hagyd, hogy ez a bizonytalanság, kétség leblokkoljon. Ha elidegenedtél volna az emberektől, akkor nem is keresnéd a társaságukat... még ha csak az ellenkező nemre is korlátozódik ez a kivétel.

Az emberek többségét én is rühellem. De vannak üdítő kivételek. Míg a többi emberrel nem vágyom semmilyen kontaktusra, addig egy -viselkedése és esetleg külseje miatt tetsző hölggyel igen.

A kapcsolat eleji feszengés természetes. Folyamatosan nyílsz meg majd szerintem... úgyhogy ne parázz!

De ez magától csak még rosszabb lesz. Mondom, nem az itt a gond, hogy nem akadna valaki, vagy nekem nem tetszene meg senki, hanem az, hogy annyira elidegenedtem az emberektől általában, hogy nem tudom, képes leszek-e valaha igazán nyitott lenni valaki irányába is.