Keresés

A magyarázataidban pont azok az illúziók köszönnek vissza, amely az európai szellemnek oly' kedvesek: a megszabadulás, mint a szabadság mítosza, a bizonyítottan tudományos módszer, mint a nagybetűs tudás mítosza, amelyhez – mi más?, mint - a szent tudomány vezet el bennünket. Az pedig szinte megmosolyogtató, vagy mondhatnám azt is, hogy az elmúlt évszázadaink esszenciája, hogy a beékezés célja éppen a tudat, azaz a végső, a legteljesebb, a nincstovább tudás birtokba vétele. Félreértesz, ha az gondolod, hogy kritikával illetlek. Nem mondom, hogy a Buddhára támaszkodó megközelítéseid hamisak, nem állítom, hogy utad tévút, de azt mondom, hogy a szemléletben láthatólag kockázatok is vannak. Hangsúlyozom; is vannak. És ezzel szerintem egyáltalán nem mondok ellent a Felébredettnek, sokkal inkább Őt igazolom (igaz nem szorul szerénységemre), hiszen pont Ő hangsúlyozta ki folyton-folyvást, hogy tanítványai állításait alaposan vizsgálják meg és ha kiállják az elemzés próbáját tartsák meg, ha nem, akkor vessék el azokat.

He-he... ezt nem ismertem: "üdvöm-büdvöm"... Hanem Néreusz, a tudományt úgy kell ám itt érteni, mint valami kipróbálható, megismételhetô, vagyis bizonyítottan mûködô módszert. Nem teológia, dogmatika, bla-bla-bla... Merô gyakorlat! Semmi üdvözülés (illetve az is lehet - egy állomás...) hanem a teljes MEGSZABADULÁS a 'tét'!

'Itt és most, mindörökkön örökké...' (szabadon Hamvas nyomán:)

Viszont, megintcsak be kell vallanom valamit: a túlvilági üdvbe vetett hit a számomra vakhit, és mindenkinek lelke rajta, ha ebbe veti az üdvreményét, de alighanem éppúgy nem tudom igazán felfogni ezt az alapállást, mint Te/Ti a buddhista alapülést! ;-)

Természetesen senki nem vonja / vonta kétségbe a buddhizmus mint vallást. Az "üdvöm-büdvöm" (Kemény Kataliné a névadás!)  evilági keresgélése-kergetése mindenkinek -- a szőlővesszőre mondom! -- életkerete szerint kijár. Miért ne? Ha egyes európai áttértek a buddhizmust tudománynak nevezik, legyen kedvük benne. (A kereszténységnek is van teológiája, egyháztörténete, dogmatikája stb.) Az áttérést senki nem kifogásalhatja. Főleg olyan körülmények között, amikor már az Evangéliumok is némák embertársainknak. Megjegyzem akad éppen elég neofita a kereszténységen belül is, egészen közelben. Hirtelen most a szász Heltai Gáspár jut eszembe, aki katolikus papként kezdte és evangélikus lelkészként végezte pályafutását.