Keresés

----Keve vármegye, 12. sz.-16. sz. eleje: középkori magyar közigazgatási egység a déli végeken. - É-on Csanád, K-en Temes és Krassó vm., D-en az Al-Duna bal partja (barancsi bánság) K-en a Tisza bal partja (Bodrog, Bács és Szerém vm.), tehát a Duna-Temes-Berzava folyók határolták. - Anonymus írta, hogy midőn a (honfoglaló) magyarok Glád seregét megszalasztották, Szoárd, Kadocsa és Vajta a bolgár határok felé mentek és tábort ütöttek a Panocsa folyó (Pancsova környéke) mellett, Glád vezér futásnak eredve, Keve várába vette magát. Harmadnapra a vezérek ostromolni kezdték, mire Glád a várat önként átadta. - ~t a 13. sz. elején említették először, amikor Achileus a kevei főispán. E főispánságot az első századokban mindig valamilyen orsz. v. udvari főhivatallal együtt említették. Többnyire az →országbíró, olykor a kir. főpohárnok, v. főlovászmester, sőt a nádor volt kevei, egyidejűleg többször is krassói (de sohasem a torontáli) főispán is, ami vsz. a határvédelemmel függhetett össze. - A legfőbb hivatalt ~ben mindig csak a főispán viselte (a kevei bánság csak történetírói tévedés). Keve nemcsak vm., várispánság is volt, melyet 1238: említettek, s az még a 14. sz. elején is létezett. - Helységei (Pestynél, az első említése évével): Alakszeg (1338), Barlod (1471 város), Batka (1399), Bálványos (1412, puszta), Belan (1266), Berend (1461), Bélszék (1447), Bolchynowc (1458), Bozvatőbaka (1338), Bozyás (1471), Csorugh (1405), Dombó (1460, vár is), Derma (1458), Dezelincz (1458), Dragosincz (1458), Duz (1405), Derszk (1452), Denkefalva (1370), Fygys (1338), Félegyház (1405), Halász, Hercsekus (1456), Harumdersk (1319), Igantő (1338), Ikerhalom (1455), Itebő (1332), Keve (1286), Királytava (1370), Kovasdincz (1458), Konak (1452), Maxond (1370 k.), Molvicza (1450 k.), Perjes (1370), Petre (1399), Pordány (1455), Pitrolth (1364), Protosincz (1471), Reyd (1462), Szőlős (1456), Salamonszege (1338), Szék (1338), Szentgyörgy (1319), Szentgyörgy (1398), Tárnok (1401), Telek (1452), Újfalu (1364), Úrhida (1401), Udvarnok (1319), Varsány (1338), Vég (1238), Vida (1319), Wolter (1266), Zenkefalva (1370), Zkronovecz (1412).lexikon.katolikus.hu/K/Keve%2520vármegye.html

Magának Kijevnek a nevét is származtatták a 'kő' jelentésű mordvin käv, käve szótól (Munkácsy: Árja és kaukázusi elemek a finn-magyar nyelvekben; in: Nyelvtudományi Közlemények 1862, 11.). Geleji Katona 1645-ben kiadott Magyar grammatikátskájában találkoztam legkorábbról azzal, hogy a magyar kő szóval rokonították a nevét.

Az egyik szarmata etimológia az Ál-Agathemerosznál szereplő 'Pῶς elnevezésből indul ki, ez a Volga folyó neve lenne. Ptolemaiosznál egyébként a folyót 'Pᾶ-nak hívják (pl. V, 8, 13), az erza-mordvinoknál Raónak, Ravónak, a moksa-mordvinoknál Ravának.