Keresés

Természetesen senki nem vonja / vonta kétségbe a buddhizmus mint vallást. Az "üdvöm-büdvöm" (Kemény Kataliné a névadás!)  evilági keresgélése-kergetése mindenkinek -- a szőlővesszőre mondom! -- életkerete szerint kijár. Miért ne? Ha egyes európai áttértek a buddhizmust tudománynak nevezik, legyen kedvük benne. (A kereszténységnek is van teológiája, egyháztörténete, dogmatikája stb.) Az áttérést senki nem kifogásalhatja. Főleg olyan körülmények között, amikor már az Evangéliumok is némák embertársainknak. Megjegyzem akad éppen elég neofita a kereszténységen belül is, egészen közelben. Hirtelen most a szász Heltai Gáspár jut eszembe, aki katolikus papként kezdte és evangélikus lelkészként végezte pályafutását.

He-he... "csak tudat"; ezen áll-t fejre teljesen a nyugati ember. Azóta is fordítva csinál mindent (elég 'csak' Hamvas mester elemzéseit olvasni:)

"Gondolkodom tehát vagyok." Bááaaa... Ehelyett a konklúzió alighanem az, hogy: gondolatok jönnek mennek tehát VAN TUDAT! :D

Isten is "csak gondolat" kedves Kopáncsi. Egyébként mind-ennek megtapasztalásához elég 'csak' üldögélni nyugodtan egy darabig (kinek meddig, miképpen...)

Bevallhatom különben, hogy megkeresztelt katolikusként (sem) soha nem tudtam mit kezdeni a 'kereszténységgel'. Jézus még csak mond-ott valamit itt-ott, de úgy összezagyválták, hogy mán az un. apokrifok si gyanúsak...:)

A buddhizmus pedig legmélyebb-legmagasabb fromájában egyáltalán nem 'non-teisztikus vallás', hanem TUDOMÁNY! Hozzátehetném, hogy: gyakorlati, tapasztalati, de minek, másmilyen igaz tudományt nem is ismerek (el?)?

Nem az általános karnevál egyik eleme, hanem átvilágítója!

Idézhetnék az általam fordított könyvbôl hosszan, de csak egy passzus szabadon Ken Wilber nyomán: annak, aki nem tapsztalta meg, mi is a meditáció és a 'megváltozott tudatállapot' nincs jogosultsága errôl nyilatkozni.

Persze vélekedni szabad, de nem ajánlott igazán, mert ön és köz-félrevezetô lehet (jelenlévôk kivételek!?;-)

Értem. De hozzáteszek még valamit, hogy világosan megfogalmazzam a fenntartásaimat. Mint tudjuk, vannak teisztikus és vannak nonteisztikus vallások. A kereszténység a maga „üdvtörténetével” teisztikus, a buddhizmusod „tudat-tudománya” non-teisztikus vallás. A mi hagyományunkban felcseperedve miképpen jut el valaki „Istentől” a „csak tudatig”? Ezt átgondoltan teszi? Lehet ekkorát lépni? Vagy a kereszténységgel szembeni nagymértékben jogos indulatokból és megválaszolatlan kérdésekből fakadó „a-teizmus” vezet el idáig? Üdvimára üdvöt meditálunk?  Mindegy is. Gondolom mostanság ez is a karnevál része.

(Csupán próbáltam még egyszer ezt körülírni. Felhőajtónyitógatót kivételnek gondolom, nem neki címeztem, nehogy má’n magára vegye.)