Keresés

He-he... "csak tudat"; ezen áll-t fejre teljesen a nyugati ember. Azóta is fordítva csinál mindent (elég 'csak' Hamvas mester elemzéseit olvasni:)

"Gondolkodom tehát vagyok." Bááaaa... Ehelyett a konklúzió alighanem az, hogy: gondolatok jönnek mennek tehát VAN TUDAT! :D

Isten is "csak gondolat" kedves Kopáncsi. Egyébként mind-ennek megtapasztalásához elég 'csak' üldögélni nyugodtan egy darabig (kinek meddig, miképpen...)

Bevallhatom különben, hogy megkeresztelt katolikusként (sem) soha nem tudtam mit kezdeni a 'kereszténységgel'. Jézus még csak mond-ott valamit itt-ott, de úgy összezagyválták, hogy mán az un. apokrifok si gyanúsak...:)

A buddhizmus pedig legmélyebb-legmagasabb fromájában egyáltalán nem 'non-teisztikus vallás', hanem TUDOMÁNY! Hozzátehetném, hogy: gyakorlati, tapasztalati, de minek, másmilyen igaz tudományt nem is ismerek (el?)?

Nem az általános karnevál egyik eleme, hanem átvilágítója!

Idézhetnék az általam fordított könyvbôl hosszan, de csak egy passzus szabadon Ken Wilber nyomán: annak, aki nem tapsztalta meg, mi is a meditáció és a 'megváltozott tudatállapot' nincs jogosultsága errôl nyilatkozni.

Persze vélekedni szabad, de nem ajánlott igazán, mert ön és köz-félrevezetô lehet (jelenlévôk kivételek!?;-)

Értem. De hozzáteszek még valamit, hogy világosan megfogalmazzam a fenntartásaimat. Mint tudjuk, vannak teisztikus és vannak nonteisztikus vallások. A kereszténység a maga „üdvtörténetével” teisztikus, a buddhizmusod „tudat-tudománya” non-teisztikus vallás. A mi hagyományunkban felcseperedve miképpen jut el valaki „Istentől” a „csak tudatig”? Ezt átgondoltan teszi? Lehet ekkorát lépni? Vagy a kereszténységgel szembeni nagymértékben jogos indulatokból és megválaszolatlan kérdésekből fakadó „a-teizmus” vezet el idáig? Üdvimára üdvöt meditálunk?  Mindegy is. Gondolom mostanság ez is a karnevál része.

(Csupán próbáltam még egyszer ezt körülírni. Felhőajtónyitógatót kivételnek gondolom, nem neki címeztem, nehogy má’n magára vegye.)

Csak ehhez pár szót: "a "keleti" nézőpontból sem értem, sokszor miért történik meg a kereszténységgel történő szakítás?"

Nos, azt hiszem, hogy itt már csak személyesen érdemes nyilatkozni:) Magam részérôl, a 'buddhista' TUDAT-TUDOMÁNY-ból nézve a keresztény 'üdvremény' ha talán nem is látszik teljesen reménytelennek (vakhit is talál-hat szemet; khm:) de a lottózásból való meggazdagodás reménykedéséhez hasonlítható. (Ez a parányi esély is csak azért, mert a megfoghatatlan TUDAT természete csudálatos, és kivételesen szerencsés esetben az ember tényleg beimádkozhatja magát valami 'üdvkörbe'.) Amen! Üdv Ø;-)

Néreusz! Béla bátyánk 'halálközeli hezitálása' lehet megrendítô, avagy tragikomikus, mindenképpen tanulságos: számomra leginkább csak annak a buddhista ösztökélésnek a megerôsítése, hogy a 'nagy ugrást' nem lehet halogatni...;-)